Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Bihar Mária: Fóliás kertkultúra Kunszálláson
372 6. Fóliázás Kunszálláson a meghonosodástól napjainkig A meghonosodás és elterjedés folyamatának felderítésekor természetesen a jelen állapotokból indultam ki, mégis, hogy a fejlődést érzékeltessem, célszerű a legrégebbi nyomoknál kezdeni. Az ismertetésben kiemelt szerepet kap a munkaszervezet alakulása, mintegy a következő fejezet bevezetéseként. a, Kertészkedés a II. világháború előtt Időben visszatekintve a fóliázást megelőző kertészkedés már a II. világháború előtt jelentős és gazdaságos volt az általam kutatott területen. A galambosi, verebi, kunszállási zöldséges tanyák szegény, sokszor nincstelen lakóit a muszáj, a biztos megélhetés utáni vágy hajtotta, ezért fogtak zöldség és dohánytermesztésbe, felhagyva a szőlőműveléssel. Mivel csak igen kis földterület állt rendelkezésükre, rendkívül intenzív művelés alá fogták. Szegénységük folytán kényszertalálékonyság ösztönözte őket, fokozott intenzitással fejlesztettek, újításokat vezettek be gazdaságaikban. Hamar kitapasztalták földjeik talajadottságait, kutakat ástak, és néhány zöldségfajtára, elsősorban retekre specializálódva kertészkedtek. A 300-400 négyszögöles zöldséges kertek rövidesen annyi hasznot termeltek ki, mint az öt-hat holdas szántók. A kertészkedés jellemzően az asszonyok és lányok feladata volt, míg a férfiak a „földeken" dolgoztak, vagy napszámba jártak. Galgoczy Károly is ír erről Nagykőrösről szóló monográfiájában: „a szegényosztály nő személyzete közül vállalkozók rendszerint feles műveléssel űzik a termelést. " Az asszonyok vetették el kézzel, szemenként a magot, kapálták a veteményt. Gémeskútból húzva a vizet, akár naponta kétszer is locsolták a növényeket, hidegebb éjszakákon pedig szalmát szórtak az ágyasokra a fagy ellen. 48 Fő terményeik a gyökér, sárgarépa, a káposztafélék és a téli retek voltak, hiszen ezek a homoktalajon páratlanul mutatósak, szép fényesek, nem sárosak. Más tájakhoz viszonyítva akár egy-két héttel hamarabb meg is jelenhettek vele a piacon. Nem permetezték a növényeket, nem használtak műtrágyát, csak istállótrágyát. Ökológiai optimumra törekvő, a mai szóhasználat szerinti biogazdaságok voltak ezek. Az asszonyok jártak a közelebbi piacokra biciklivel, sokszor gyalog hátikosárral. Egyik adatközlőm így idézte fel a piacozást: „Bokor mamának váltott helye volt a félegyházi piacon, ahol a retket árulta, szerettem hozzá bejárni, mert mindig kaptam valamit az árulásból. " Később a férfiak több napos út megtételével, lovas kocsival, vonattal Kecskemétre, Pestre is elmerészkedtek. A Pestre járók láttak nagy, modern üvegházas kertészeteket, terveztek is olyat, de a háború megakadályozta terveik megvalósulását. Az anyagi és emberi veszteségek, a bizonytalan értékesítési lehetőségek vissza is vetették a GALGOCZY Károly 1896. 550. Az asszonyok kiemelt szerepéről a kertészkedésben: BELLON Tibor 1988. 103-153.
