Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Janó Ákos: Egészségügyi viszonyok a gyermekhalandóság Szankon a XIX. században

243 gyermeket megijesztette. Másik adatközlőnk az ólomöntést unokájával végezte, s az ólom libaformát vett fel. Ez elég volt a gyógyuláshoz. Ha a gyerekben megállt a szél, köménymagot és vöröshagymát főztek teának, s azt itatták vele. A vöröshagyma tisztította is a gyerek beleit. Súlyosabb székrekedés és szélgörcs esetén a gyereket hanyatt fektették, a lábát felhúzták, köldökére széksót vagy fahamut tettek, arra ecetet öntöttek és két újjal a köldök környékét megnyomkodták. A két ujj között a széksó vagy hamu forrni kezdett. Másfél percnyi kezelés után a gyerekből megeredt a szél. Székrekedés esetén a gyereket szokták szappanyolni. Egy háziszappant hegyesre faragtak, megvizezték és a gyerek végbelébe nyomták. Azonnal használt, de fájt a gyereknek, emiatt inkább székfű-vöröshagyma teával próbálkoztak. Ez akkor fordult elő, ha a gyereket túlságosan jóllakatták. Ha a gyerek kelevényes volt, köménymagos vöröshagyma teát itattak vele. A betegséget arról ismerték fel, hogy a gyerek széklete zöld - fekete volt. Ugyancsak kelevénynek mondták a kelést, amire szappanos kovászt tettek és ruhával átkötötték. A pakolást óránként cserélték, s így az egy hét alatt megért és kifakadt. A szappanos kovászt úgy készítették, hogy a házi szappant megkaparták, s a reszeléket rozsliszttel keverték és ruhára tették. Hasmenés ellen megfőzött vadgesztenyét etettek a gyerekkel. Főzés után lehajalták és kissé megcukrozták. Mindig frissen főzve egy-két szemet adtak belőle. Ez akkor is jó volt, ha a gyerek megfázott és véres széklete volt. Hatásos hashajtónak tartották az akácfa vékony, gyönge gyökerét, amit késsel megkapartak, a gyökeret egy éjszakára vízbe tették, s másnap a levét a gyerekkel itatták. Ez meghajtotta, meghányatta a gyereket. Ha a gyökeret felülről lefelé kaparták, akkor az alulról, ha felfelé, akkor felülről hajtott. Jobb volt lefelé kaparni, mert a felfelé kapart gyökér leve „összetörte" a gyomrot. Egyik adatközlőnk mesélte: Cselédgyerekként szolgáltam, s egyszer aratás közben rázni kezdett a hideg. A részesek azt ajánlották, hogy napfelkelte előtt vegyek le egy liszteszsákról madzagot, menjek ki vele a keresztútra, kössem a hátam mögött hurokra, közben ezt mondjam: „Akkor lejjön ki engömet a hideg, amikor én ezt innen levöszöm!". Meg is kötöttem a madzagot, s engem a hideg soha többet ki nem lelt. A heptikás beteggel pemete teát itattak. A megmosott pemetefüvet kenyérsütés után gyökerestől vízzel megtöltött három literes fazékban, fedővel lefedve és letapasztva betették a kemencébe. Két óra múlva vették ki, s amikor a tea kihűlt, cukor nélkül itatták. Aki idejében kezdte a teázást, meggyógyult. Heptika ellen, de köhögésre is használták a kakukkfű és csorbóka teát. A kettőt együtt tizenkét literes fazékban felfőzték, azután fehérsárga és fekete cukorral ízesítették. Megszűrve este és reggel fogyasztották egy éven át.