Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Janó Ákos: Egészségügyi viszonyok a gyermekhalandóság Szankon a XIX. században

244 Daganat gyógyítása: Három tojásfehérjét egy tányér fenekén addig kevertek, míg olyan lett, mint a kocsonya. Ekkor fehér gyömbért reszeltek rá, s denaturált szesszel becsapkodták, majd tiszta ruhára kenték, s egy másik ruhával a daganatra kötötték. Fél óra múlva az anyag megszáradt és a kötést megújították. Az adatközlőnek gyerekkorában olyan nagy gugája volt, hogy kendővel kellett felkötni. Vaddohánynak a gyökerét összeaprították és egy liter fehér borban megfőzték. A főzetbe ezután két dkg timsót tettek, a daganatot ezzel borogatták. Három-négy napra a guga „kicsücsörösödött", megérett, három-négy lyukra kifakadt és kifolyt belőle a csúnyaság. A nyakon keletkezett gilvát nyúlhájjal is gyógyították. Rákötötték vagy rátapasztották a daganatra, s az két-három nap alatt megérlelte, miután ki lehetett nyomni. Érlelhették a gilvát csöcskovásszal is, amit lekapart szappan és rozsliszt keverékéből nyertek. A gugára, gilvára ajánlották, hogy vadkonkolyt (vaddohányt) szedjenek, ami napsütötte árokpartokon nőtt. Ezt piros borban puhára főzték, s melegen a csomóra rakták. Ha a gyereknek rándulása volt, „körös mérést" végeztek vele. Hanyatt fektetve a jobb lábat a bal térdéhez húzták, majd ezt fordítva megismételték. Ha a térd és a könyök nem ért össze, rándulást állapítottak meg. A rándulás helyét úgy keresték, hogy tojást ütöttek fel, s annak sárgáját a gyerek testén két kézzel különböző irányba vezették. A rándulás helyén a tojás sárgája szétfakadt. Ekkor ezt ruhával a gyerek testére kötötték és aztán a gyereket pihentették. Gyógyulást eredményezett az is, hogy elővették a gyerek zsebkendőjét, „ráolvastak" és rákötötték a rándulás helyére. Gyerekeknél igen gyakori volt a hibbanás (rándulás). Leginkább egy-három hónapos korukban fordult elő, ha nem jól fogták, s a gyerek dereka meghajlott, megroppant. Ilyenkor egész éjszaka nem aludt, csak sírt. A gyereket ekkor hasra fektették és megmasszírozták, zsíros kézzel kenegették. Száraz kéz a bőrt ledörgölhette volna. Ezután a gyerek kezét-lábát „összemérték", vagyis a bal kezét a jobb lábbal, jobb kezét a bal lábbal meghúzogatták, hogy a könyök a térdhez érjen, majd „megbukfenceztették", vagyis lábánál fogva felemelték és háromszor bukfencet vetettek vele. Vigyáztak, hogy a dereka vagy lába ki ne ficamodjon. Ezután pihentették a gyereket. Ha ettől nem jött helyre, másnap az egészet megismételték. Ez akkor is jó volt, ha a gyereknek nem volt baja. Ha a pólyás gyereknek szúrása, hibbanása volt, gyakran kalinka ágat főztek meg - ha volt rajta - levelestől, bogyóstól. (A kalinka zöld leveles, piros bogyós növény, ami fél méterre megnő. Levele olyan, mint az őszibarack vagy a fűzfa levele, de kisebb.) Ennek levében naponta kétszer-háromszor fürdették a gyereket, fürdetés után lábánál fogva csüngették, megrázogatták. Nyilamlást kaphatott a gyerek emeléstől, rossz fordulástól, ütéstől, eséstől. Ez egyébként gyulladásos betegségeknek (pl. mellhártya gyulladásnak) is tünete. Ilyen