Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Bánkiné Molnár Erzsébet: A redimált föld sajátosságai Kunszentmiklóson

222 Szánkon a város majorságának kihagytak száz holdat. A majsai és móriczi határ mentén egy részt egyéni birtokosoknak osztottak ki szántóknak. A többi területen egy göböly-, egy barom-, egy juh- és egy ménesjárást hasítottak." A szanki újraosztáshoz minden adásvételt, ami a pusztából történt, semmisnek tekintettek, kivéve azokat, amelyeket az eredeti Líber Fundiba bejegyeztek. Az újraosztás után Szánkon is megkezdődött a tanyás gazdálkodás. Igaz azzal a megszorítással, hogy az új birtokosok csak akkor építhetnek, ha az épület helyét tanácsi deputáció jelöli ki. Továbbá fenntartották annak lehetőségét, hogy a puszta ismét legelőnek fordíttathasson, ha a tapasztalat nem igazolja a közös döntést. " Orgoványon a Tolvaj osnak nevezett részt, és Kerekegyházából a sivány homokot kiosztották erdősítésre a birtokosoknak.

34 A kerekegyházi erdőföldet a korábbi bábonyi terület helyett kapták, mert az alkalmatlannak bizonyult erdőnek. Bábonyon lehetőséget adtak taksás szőlőföldek váltására. Kunszentmiklós bábonyi szőlősterületét 1814-ben osztották fel redempciós arány szerint. Kimondták, hogy 1815. Szt. György napig köteles minden vevő sző lő-vei betelepíteni. A tanács külön kihangsúlyozta, hogy oda tilos kukoricát vetni, de ha valaki mégis kukoricát vetne a szőlőnek jelölt földjébe, akkor azt szomszédja kivághatja.

35 A volt bábonyi erdőföldből 49-en kaptak szőlőföldet, összesen 51 Vi hold területet. Közöttük három irredemptus volt, ők dupla taksát fizettek négyszögöléért. A döntés racionalitását növelte, hogy a terület a korábbi szőlők mellett feküdt, s a kettő együtt Kunszentmiklós meghatározó szőlőskertjévé fejlődhetett. A szőlőtelepítés nagyon időszerű volt, hiszen több mint negyven éve vártak arra, hogy ugyanezen a területen erdő növekedjen. 1802-ben egyéni tulajdonba adták a redemptusoknak gondolván, hogy mint tulajdonukat, majd jobban művelik. Csőszt is fogadtak, de hiába volt minden törekvés a földtulajdonosok az erdőtelepítést elmellőzték. Az esetet az emeli ki a tanácsi döntések sokaságából, hogy itt nem csupán művelési ágban történt változás, hanem a tulajdonosok személyében is. Ugyanazt a földet a tanács kétszer értékesítette. Felvetődik a kérdés, milyen tulajdon az, amit a tanács, vagy akár egy népesebb redemptus csoport elhatározása nyomán nemcsak művelési kényszerbe vonnak, önkényesen el is adnak? A választ a Líber Fundik elemzése és az adásvételek összevetése adja meg. A Líber Fundiban sem a bábonyi sem a kerekegyházi parcellák tulajdonjogát nem jegyezték be. Ez egyértelműsíti, hogy nem tekintették redemptus tulajdonnak, csupán redemptus jogon megszerezhető taksás földnek, amire korlátlanul érvényesíthették az önkormányzat által elhatározott művelési kényszert. JNSZML. JK. ir. Fasc. 4. № 830/1813. máj. 13. JNSZML. JK. ir. Fasc. 4. № 830/1813. dec. 30. JNSZML. JK. ir. Fasc. 4. № 910/1814. JNSZML. JK. ir. Fasc. 4. № 1882/1815. márc. 15.