Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Bánkiné Molnár Erzsébet: A redimált föld sajátosságai Kunszentmiklóson

223 A pusztákból kihasított szántók beszűkítették a legeltető állattartás tereit, több kaszálóra lett szükség. A XIX. század elején, ahogyan a szántóföldek illegális foglalásai, úgy az illegális kaszálások is megszaporodtak. Orgoványon és a belső határban némelyek senkivel sem törődve lekaszáltattak területeket. Az orvul kaszálók nem várták meg a füosztályt, mire a deputáció szemlézni indult már csak boglyákat talált.

36 1802-ben pl. a Túri rétről 238 boglya füvet vágtak le, amíg az osztó deputátus arra várt, hogy a vízállásos terület felszáradjon. Egy boglyába egy szekér szénát raktak. A hét névvel aláírt feljelentésből kiderül, hogy maguk az elöljárók is rossz példát adtak. A birtokháborítási ügyet talán ezért, gyorsan lezárták. Levonták a következtetést, már nem lehet tudni kik voltak pontosan a vétkesek. 1813-ban, hogy az örökös torzsalkodásnak vége legyen a város kaszálóit felosztották a birtokosok között állandó nyilasoknak.

37 A művelési ág változások és a tagosítások az önkormányzat és a gazdák között sorozatosan konfliktust okoztak. Szinte nincs olyan év, hogy valamilyen tömeges sérelem miatt ne járná vizsgáló deputáció a vitatott határrészeket. Feszítő ellentmondások bukkantak felszínre. Az önkormányzatnak az egész lakosság érdekeit kellett védelmeznie, de döntéshozói kizárólag nagyobb birtokos redemptusok voltak, akik tulajdonosi jogaik korlátozását egyre kevésbé tűrték. A város földet követelő lakossága azt is sérelmezte, hogy idegen árendások Izsákról, Penteléről kunszentmiklósi rétet kaszáltak. 1809-ben 52 idegen árendást írtak össze. Ekkor született meg a kerületi döntés, hogy akinek földművelésre alkalmas fia van, az nem adhatja árendába földjét. Ezentúl csak az özvegy asszonyok, az öregek, az árvák földjét lehet idegennek bérbe adni, vagy az olyan tulajdonosét, akinek hivatala miatt nem maradt ideje a gazdaság vezetésére.

38 Alig több mint fél évszázad telt el a redempciótól, kéj; emberöltőnyi idő, mégis amint láttuk, elég volt ahhoz, hogy gyökeres változások menjenek végbe a redimált föld tulajdonlásában, használatában és forgalmazásában. Felvethető a kérdés teljesült-e a kunszentmiklósi földváltók óhaja, hogy a földet minden félelem és háborgatás nélkül mint öröküket szabadon bírhassák? Kérdésünkre teljes bizonyságot adó választ csak akkor kaphatunk, ha a redemptus földtulajdon ismérveit más feudális földtulajdonhoz hasonlítjuk. A szakirodalomból az ország más vidékeiről, a hajdú birtokok, vagy éppen a szabad királyi városok földbirtoklásából számos példát hozhatunk arra, hogy földjeiken hasonló korlátozások érvényesültek, mint a Jászkun Kerületben. Mindezek ismételten megerősítik, hogy a kor törvényszerűségei a jászkun földre éppúgy vonatkoztak, mint más feudális, azaz osztott földtulajdonra. JNSZML. JK. ir. Fasc. 1. № 1579/1802. JNSZML. JK. ir. Fasc. 4. № 235/1812. JNSZML. JK. ir. Fasc. 1. № 681/1809.