Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)

190 éppen Szeged városát óvta a török uralom szörnyű évszázadaiban. Telek valamennyi szegedi beszédében kitér arra, hogy Szeged magyarságának és hitének megmaradása, egyáltalán Mária közbenjárásának elnyerése nem a véletlen műve, hanem rendje áldozatos munkájának eredménye. A történeti kutatásai során feltárt adatok könnyed, mondhatnánk népszerűsítő formában szerveződnek a prédikációk szerves részeivé. Ezzel a rend tagjainak ferences öntudatát a latin nyelvű történeti munkákkal erősítő szerző ugyanazon történeti adatok anyanyelvű, népszerű megfogalmazásával a belső legitimációnak az eszmerendszerét a szegedi ferences kultúrtáj katolikusai felé is közvetítette. Ennek a műfaji kettősségnek a kialakulásában a kétféle közönség megszólításának igényén túl a korábbiakban bemutatott publikációs nehézségek is komoly szerepet játszottak. Míg a cenzúra miatt a rendtörténeti munkák publikálása előtt sokszor áthidalhatatlan nehézségek tornyosultak, addig a kisebb nehézségek árán megjelentethető prédikációkban a feltárt történeti tényanyagot sokkal könnyebben közzé lehetett tenni. Az így bekövetkező műfaji összecsúszásnak a legszemléletesebb példáját éppen Blahó kecskeméti beszéde szolgáltatja, hiszen a beszéd nyomtatott változata immár nem is annyira prédikáció, mint inkább egy jegyzetekkel és okmányfüggelékkel ellátott történeti értekezés. A szerző Mózesnek a pusztai vándorlás idején tanúsított helytállásához és Pál apostol tanító tevékenységéhez hasonlította a ferencesek török kori kecskeméti munkáját, amelynek során a katolikus egyház egyedüli képviselőiként biztosították az ősi hit fennmaradását az alföldi cívisvárosban. A beszéd kiindulópontja Pál apostol intése a filippiekhez: „amelyeket tanultatok és vettetek, és hallottatok és láttatok, azokat cselekedjétek, és a békességnek Istene leszen veletek" (Phil 4,9). Ennek az intelemnek a belső logikáját követve, sűrű bibliai párhuzamokkal és utalásrendszerrel a háttérben, figyelmezteti ő is a kecskemétieket, hogy a ferencesektől tanult igék, a tőlük hallott és látott példák szerint éljenek a továbbiakban is. A búcsúzó és intő prédikáció keretként lehetővé teszi Blahó számára, hogy bemutassa a ferencesek kecskeméti működésének történetét. A város katolikusai (akárcsak a filippiek Páltól) a barátoktól tanulták az élet igéjét, a reformáció terjedése és a török uralom miatti paphiány idején egyedül a szalvatoriánus rendtartomány küldött ide papokat. A ferencesek együtt szenvedték el a várossal a törökök, tatárok, kurucok és rácok pusztításait, az éhínséget, a tűzvészeket és a pestist, amint erről elődeiktől bőven hallhattak. Azt pedig Blahó közönsége már saját szemével láthatta, hogy rendtársai hogyan térítették a protestánsokat, őrizték a katolikusokat hitükben, látogatták a betegeket, vezették a körmeneteket és szervezték a vallásos társulatokat. Bár a nehéz időkben egyedül ők tartottak ki, a békesség beköszöntével a felsőbb egyházi hatalom rendeléséből mégis át kell adniuk munkájuk gyümölcsét -jegyzi meg kissé kesernyés szájízzel az új plébánoshoz intézett záró részben; de MOLNÁR Antal 2002.