Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)
185 höz fordulniuk ebben az ügyben. A püspök nyilván nem magától talált rá Fridrich művére a megjelenés után kilenc évvel. A súgás az egri minoriták részéről érkezhetett, amint arra történetírójuk, Jakabfalvy Román egy Blahóhoz írott leveléből következtethetünk. A kedélyes hangulatú levélgyüjteményből szinte bántóan kirí ez az írás. Szerzője - holott sok dolga miatt már arra sem emlékezett, mit is kért tőle Blahó - kereken megtagadta, hogy bármilyen adatát megossza vele, noha állítása szerint számos dokumentummal rendelkezett Fridrich vaskos hazugságainak cáfolatára, ugyanis Blahó nyilván nem jó célból kérte azokat (!). Egyébként is felháborítónak tartotta, hogy ilyen koholmányokkal uszítják noviciusaikat a minoriták ellen. 75 Ez az incidens a legrosszabbkor jött Blahó számára, hiszen már éppen az első kötet megjelentetését szervezte. 1769. április 1-én Prayhoz írott levelében alig leplezett irigységgel panaszkodott a folyamatosan publikáló jezsuitának, hogy három hónapja hiába várja az Annales kinyomtatásához szükséges püspöki engedélyt, holott ehhez mindeddig elegendő volt a rendi cenzor engedélye is. 76 A kiadás esélyei az elkövetkező években sem javultak, hiszen tíz esztendő múlva még mindig csak reményét fejezte ki, hogy Fridrichnek a források feltárása nélkül, kapkodva megjelentett könyve helyett egy éven belül saját művét bocsáthatja a cenzúra elé, majd a nyomdába. Mint tudjuk: ezúttal is hiába. Blahó esete ugyanakkor egyáltalán nem volt egyedülálló, hiszen a többi rendtartományi krónika sem jelent meg a század második felében. A marianus Kosa Jenő szalvatoriánus kollégájával szinte egyszerre, 1768-ra tervezte műve letisztázását és esetleges kinyomtatását. A szándékot azonban az ő esetében sem követte a megvalósulás. 1770-ben írott levelében a szakkönyvek hiányával kapcsolatban már a cenzúra mindenhatóságáról elmélkedett: a határokon, Bécsben és Pozsonyban óriási a könyvek utáni hajsza, a modern eszméknek bármilyen csekély mértékben ellentmondó műveket elkobozzák vagy betiltják. A szerzőknek mindenben alkalmazkodniuk kell az elvárásokhoz, ha írásaikat ki akarják adni. Ezért ő nem kívánja nyomdába adni krónikáját, mert a csekélyke dicsőségért nem akarja magára vonni a Sipos Márton Esterházy Károlynak, Galgóc, 1768. február 10. Jakabfalvy Román Blahónak, Eger, 1769. december 23. Személyére lásd: MONAY Ferenc 1953. 44-45. A minorita szerző történeti műve sem járt jobban a többiekénél, szintén kéziratban maradt: JAKABFALVY, Romanus: Annales. „Ceterum res Tuae multo secundiori ac meae feruntur vento; Tibi quippe seu Annales regum congerere leniori, seu aemulorum audaciam retundere severiori calamo pergas, libera ad typographaeum patet via. Pateat! Non invideo, immo percupio. Mihi Agriae in mensem tertium haerenti ab episcopo potestas nondum facta est Annales Provinciáé, quos collegeram, praelo aptandi. Cassoviensi typographaeo, ad quod destinabatur opus istud, satis erat ad haec tempóra a censore domestico recognosci imprimenda; jam legibus aliis stringimur. Dii meliora!" Blahó Pray Györgynek, Eger, 1769. április 1. ELTE EKK Tudóslevelezés Nr. 59/3. „Utinam specimen opellae meae, quae Fridrichianae Históriáé inconsultis Provinciáé aliisque monumentis approperato laboré editae errores fortasse corrigentur et defectus supplebuntur, valerem sustituere. Fiet, spero, ut anno sequenti pars illius prima censurae et praelo submittatur." Blahó Pray Györgynek, Kassa, 1779. augusztus 14. ELTE EKK Tudóslevelezés Nr. 58/5. Kosa Jenő Blahónak, Pozsony, 1767. július 23.
