Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)

186 cenzorok zaklatásait, elegendőek lesznek a kéziratos másolatok a kolostoraik számára. „Olyan században élünk ugyanis, ahol nem az íróknak kell a történelemhez, hanem a történelemnek a jelenlegi válsághoz, nem a cipőnek a lábhoz, hanem a lábnak a cipőhöz alkalmazkodnia..." - fakadt ki keserűen.

79 Tíz esztendő múlva már úgy nyilatkozott, hogy a cenzúra és a minoriták várható ellenséges reakciói miatt életében nem járul hozzá könyve kinyomtatásához. Halála után a rendtartomány szabadon dönthet ebben a kérdésben, de véleménye szerint belső használatra elégségesek a kéziratos példányok is. A ferences történetírók nehézségei a püspökökkel és a cenzúrával a korszak irodalompolitikai, tágabb értelemben egyházpolitikai változásaival magyarázhatóak. A megjelentetni kívánt könyvek cenzúráját 1726-ban, illetve 1730-ban a nagyszombati egyetemtől a Pozsonyban működő Helytartótanács vette át, amely 1754-től kezdve az egyre erőteljesebb világi befolyás alatt álló bécsi cenzori hivatal irányelveit volt köteles figyelembe venni. Ennek következtében nemcsak az állam szempontjából károsnak ítélt könyvek nem jelenhettek meg, illetve nem jöhettek be az országba, hanem szigorúbb megítélés alá estek a korszerűtlennek, babonásnak ítélt vallásos művek is.

81 Részben ennek az új szemléletnek estek áldozatul a ferences történetírók munkái is, amint arról Kosa és Blahó levelei tájékoztatnak. Másrészt az egyházi hatóságok részéről is erőteljes szemléletváltásnak lehetünk tanúi a század második felében. A török hódoltság területén hősies lelkipásztori tevékenységet végző, és történelmi érdemeikre hivatkozva a XVIII. században is jelentős pasztorális kiváltságokkal rendelkező ferencesek a rendes egyházi hierarchia visszaállása után súlyos ellentétbe kerültek az alföldi és dél-dunántúli egyházmegyék püspökeivel. Az egyházfők ugyanis részben a Trienti Zsinat rendelkezései értelmében, részben saját jól felfogott jogi érdekeiknek megfelelően az egyházmegye szervezetébe csak részben betagozódó szerzeteseket igyekeztek minél több plébánián világi papokkal felváltani. A folyamat természetesen nem volt fájdalommentes, a ferencesek minden eszközzel ragaszkodtak a jelentős bevételi forrásnak is számító plébániákhoz. Törekvéseik azonban a század második felében már egyre kevesebb sikerrel jártak, sorra kényszerültek átengedni a kalocsai érsekség, a váci, csanádi, pécsi és veszprémi püspökség plébániáit a világi papságnak.

82 A lelkipásztorkodásból való kiszorulásukkal egyidőben a tereziánus valláspolitika jegyében több megszorító intézkedést is hoztak a koldulórendek ellen: 1766-tól kezdve összeírással és rendeletekkel igyekeztek a számukat csökkenKósa Jenő Blahónak, Pozsony, 1770. február 2. Kosa Jenő Blahónak, Pozsony, 1780. november 20. SCHERMANN Egyed 1928. 20-23. 30-54., HERMANN Egyed 1973. 366-367., KOSÁRY 1996. 129-131. A folyamatot számos, a XVIII. századdal foglalkozó egyháztörténeti munka tárgyalja, itt csak néhányat említek: PEHM József 1934. 159-174. (veszprémi püspökség), LAJTOS József 1942. 37-39. (váci püspökség), HOSKO, Franjo Emanuel 2001. 139-145. (zágrábi püspökség), 161-170. (kalocsai érsekség). Apologetikus ferences megközelítésben, de sok adattal: SZABÓ György Pius 1921. 410-425.