Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Archeológia - Bálint Marianna–Bató Szilvia: Kelebia régészeti topográfiája és településtörténete I.
143 határát. A lelőhely mintegy 570 m hosszan húzódik a Körös-ér medrével párhuzamosan, D-i széle a Rákóczi Csillaga Mgtsz hidroglóbuszától 400 m-re egy kisebb kiterjedésű alacsonyabban fekvő terület A lelőhely kiterjedése: 570x200 m. A lelőhely ÉNy-i sarka az egykori iskola környéke, azonos a Zalotay Elemér által részben feltárt vegyes rítusú bronzkori temető helyével. 10 Egyenletesen nagy sűrűségben fordultak elő a cserepek, de a korszakok között bizonyos területi elkülönülés állapítható meg. A lelőhely É-i részén és az iskolától K-re eső területen igen jelentős a bronzkori kerámia koncentrációja, mellette csak igen szórványos szarmata és Árpád-kori kerámia. Az egész lelőhelyen kerültek elő szórványosan Árpád-kori kerámiatöredékek. A lelőhely középső részén még mindig jelentős a bronzkori töredékek száma, de egyre intenzívebb a szarmata leletkoncentráció, itt jelentkeztek az avar leletek is. A lelőhely középső és D-i részén nagyon szórványos kelta, É-i részén viszont szórványos neolit leletanyag jelentkezett. Leletanyag: Középső neolitikum (3): sárgásszürke színű, homokkal és apró kőzúzalékkal soványított, jól iszapolt, finom kidolgozású, kézzel formált nyaktöredék és egy oldaltöredék; szürkésbarna színű, külső oldalán lyukacsos, homokkal és apró fehér kőzúzalékkal soványított, jól iszapolt, finom kidolgozású, kézzel formált, erősen kihajló, legömbölyített peremtöredék, a peremből rövid téglalap alakú fogó emelkedik ki, belső oldalán besimított díszítés nyomai. Bronzkor (839): Az igen nagy számban gyűjtött töredékek között számos urna, tál, bögre, durva kidolgozású fazekak, nagy méretű tárolóedények változatos kialakítású peremtöredékei, köztük síkozott peremű urnák, turbántekercses, behúzott peremű tálak, enyhén kihajló peremű bögrék. Világosszürke-sötétszürke színű, homokkal őrölt kerámiával és fehér kőzúzalékkal soványított, kézzel formált, részben felfényezett, finom kidolgozású, jól iszapolt, változatosan díszített oldaltöredékek: bekarcolt vonalakból, beszurkált pontsorokból összeállított mintákkal, különböző formájú bütykökkel, ujjbenyomkodással tagolt bordával, seprűdísszel (4. kép). Kőeszköz (1): gránitból vagy dioritból készült, csiszolt nyéllyukas kőbalta töredéke. Kelta (17): világosszürke-vörös színű, homokkal soványított, jól iszapolt, finom kidolgozású, gyors korongon készült oldaltöredék, és vízszintesen kihajló, elvékonyodó peremtöredék. Szarmata (265): sötétbarna színű, homokkal és kaviccsal soványított, kézi korongon készült oldaltöredék, ívesen bekarcolt vonallal; szürke színű, homokkal és apró kaviccsal soványított, jól iszapolt, finom kidolgozású, gyors korongon Thorma János Múzeum Adattára 2982; 185-2001.; ZALOTAY Elemér 1956. 97; 1957.; H. TÓTH Elvira 1990. 92-93
