Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Archeológia - Bálint Marianna–Bató Szilvia: Kelebia régészeti topográfiája és településtörténete I.

144 készült alj- és oldal töredékek, besimított mintával, valamint változatosan kialakított tál és hombárperemek; zöldeskék hengeres üveggyöngy töredéke (6. kép). Avar (46): sárgásbarna-fekete színű, homokkal és őrölt kerámiával soványított, kézzel formált, durva kidolgozású oldal- és aljtöredékek, valamint erősen kihajló peremű fazekak ujjbenyomkodással tagolt peremtöredékei. Árpád-kor (110): vörösesbarna színű, homokkal és apró kaviccsal soványított, kézi korongon készült, bográcsperem és oldaltöredékek; vörösesbarna-sötétszürke színű, homokkal soványított, kézi korongon készült fazekak perem- és oldaltöredékei; világosszürke-sötétszürke színű, homokkal és apró kaviccsal soványított, gyors korongon készült alj- és oldaltöredékek. Késő középkor (10): narancssárga színű, homokkal, apró kaviccsal soványított, jól iszapolt, finom kidolgozású, gyors korongon készült, alj- és oldal töredékek, és függőleges, kifelé megvastagodó, legömbölyített peremtöredék. 24. lelőhely (tlsz.: 807-132) A lelőhely a község ENy-i határában, a Vermesjárásban található, az egykori Rákóczi Csillaga Mgtsz baromfi óljai, és a Vermesjárás 11. sz. és 12. sz. tanyák által határolt területen. Kiterjedése 400x200 m. A lelőhely tulajdonképpen a Körös-értől távolabb, 250 m-re fekvő igen kis kiterjedésű K-Ny-i tájolású lapos terület Ny-i partján húzódik. A lelőhely legintenzívebb része közvetlenül ennek a laposnak a partját követi. A kis kiterjedésű semlyéktől távolodva Ny-i és D-i irányban a leletek fokozatosan ritkulnak. A Kolbász sorra vezető dűlőúttól É-ra szórványosan kerültek elő bronzkori és Árpád-kori töredékek. Leletanyag: Bronzkor (651): sárgásbarna színű, homokkal soványított, jól iszapolt, finom kidolgozású, kézzel formált oldaltöredéke ujjbenyomkodással tagolt bordával, fogóbütyökkel; finom kidolgozású bögrék enyhén kihajló peremtöredékei; turbántekercses, behúzott peremű tálak töredékei; síkozott peremű urnák töredékei; sárgásbarna-sötétbarna színű, homokkal és őrölt kerámiával soványított, durva kidolgozású, kézzel formált oldaltöredékek; egyedi darab egy barnásszürke színű, fekete törésfelületű, homokkal soványított, pörgettyű (?), kettős kónikus, a hasvonala élesen kiugró, peremén bevagdal ásókkal díszített. Késő bronzkor-kora vaskor (3): világosszürke-sötétszürke színű, homokkal soványított, finom kidolgozású, kézzel formált, behúzott peremű tál peremtöredéke, a perem alatt síkozás; barnásszürke-sötétszürke színű, homokkal soványított, kézzel formált oldaltöredékek, bekarcolt, vízszintes vonalakkal kitöltött háromszögekből álló mintasor. Kelta (7): sötétszürke-fekete színű, homokkal soványított, gyors korongon készült peremtöredék, a perem felszínét hegyesszögben találkozó bekarcolt vonalkötegek díszítik (5. kép); fekete-vörösesbarna színű, homokkal soványított, jól