Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bognár Anikó: A süteménykultúra változása a XX. századi Kecskeméten

317 A reklámkampány részeként jelentek meg újságokban receptek is. A Pesti Hírlap Képes Vasárnapjának összegyűjtött és bekötött receptjei között bukkantunk rá egy egész oldalas Váncza receptek című nyomtatványra. 14 receptet tartalmaz, a lap alján pedig a Váncza sütőpor előnyeit hangsúlyozó hirdetést. Az oldal receptjei, mint erről még szó lesz, a Váncza legismertebb, korai süteményei közül valók. A kinézete a jól ismert Váncza-modell: kép és mellette a recept szövege. A megismerés és a kipróbálás egyszerre is megtörténhetett. Létezett az 1930as években a sütőporral együtt adott rövid recepttömb, az adatközlők többsége emlékezett rá. A Pesti Hírlap Képes Vasárnapjában található egész oldalas Váncza-receptgyűjtemény rajzon mutatja be e formát, a következő szöveggel: „Legújabban a Váncza-sütőpor minden csomagján kis receptkönyvecske van." Az új technológia megismerésére tehát több lehetőség is kínálkozott. Az első recepteket általában valamilyen reklámkiadványban látták a háziasszonyok és csak ez után kerestek több darabot tartalmazó gyűjteményt. Maga a vásárlás nem volt jellemző minden társadalmi rétegre, általában értelmiségi és iparos családokban fordítottak erre külön pénzt, paraszt családoknál ritkán. A gyűjtések során az adatközlők szinte mindig említették a Váncza könyvek valamelyikét, esetleg azt is, honnan került a családhoz, de az első sütések történetére általában nem emlékeztek. A kevés ellenpélda egyikeként álljon itt egy Szentkirályon gyűjtött részletes leírás a sütőpor megismeréséről. „Én is eltalátam, hogy veszek sütőport. Anyám járt piacra, anyám, tessék már hozni egy sütőport. Aztán hozott, és annak a hátulján volt négy-öt kis recept, ilyen két kis levél. Aztán a legalsó süteményemnek az volt a neve, hogy zamatos borbarát. Gyúrt tészta volt, pogácsákat köllött csinálni, azt szilvalekvárral köllött összeragasztani. De az olyan finom lett másnapra, megpuhult. (- Ez hányban volt?)- '38-39-ben, akkor kezdtem sütni. Akko volt egy másik, szintén ezön a sütőporos cédulán volt, annak meg az volt a neve hogy márvány galuska vagy kuglóf. De nem az a márványgaluska amit szoktunk sütni, kanállal szaggatjuk, azt belefordítjuk a dióba. 8 tojás köllött hozzá, azt föl köllött verni, kemencébe sütöttük azt is. Egy nagy tepsi volt, ilyen három ujjnyi magasra gyütt föl." A példa minden bizonnyal nem egyedi, másutt is hasonlóképpen történhetett az új sütési segédanyag kipróbálása. A Váncza sütőport a nagy és jól szervezett reklám következtében először a városi, polgári és iparos családok ismerték meg, és csak ez után jutott el a kísérletező kedvű parasztasszonyokhoz. Fölmerül az a kérdés, hogy miért azok a receptek váltak elterjedtté a több száz sütemény közül, amelyekről adatközlőim beszámolnak. Természetesen minden családban más - esetenként különleges tésztaféle - válik ismertté és elterjedtté, mégis vannak különösen kedveltek. Azokat nevezzük így, melyeket több adatközlő is említett. Ezek a következők: kanonoklepény, orosz teasütemény, női szeszély, diákkenyér, kakaós tortaszeletek, szilveszteri sütemény. Táblázatba rendezve őket