Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Kürti László–Hajdrik Sándor: Lajosmizsei keresztek és szakrális szobrok

275 A családi és egyéni keresztek (vota privátot) adják a keresztek nagy többségét. Felszentelésük után azonban nagy részük megszűnt egyszerű egyes vagy családi keresztnek lenni, hisz inkább közösségi funkciót kezdtek betölteni. A keresztek majdnem mindig az út menti ájtatoskodás, vallásosság állomásai. Az egyéni és családi eredetet inkább a felállítás ténye bizonyítja. Nagy baj elhárításáról, családi eseményekről, betegségből való felgyógyulásról, fogságból való hazatérésről, (Pető dűlő, Sebestyén kereszt, 29) gyermek születéséről, esetleg az elhalt családtag emlékéről tudat a legtöbb kereszt (42). Az 1990-es években állított keresztek azonban már mást is közölnek, jelesül a berenybenei határban 1996-ban állított Szórád kereszt (43), amely a valamikor államosított földtulajdon visszaadásáért emeltetett hálaadó kereszt. A keresztek felállítása sokszor alapítványként lesz legitim. Több keresztről tudjuk, hogy így jött létre. Ismeretes 1922-ből „Pintér Teréz tesz ájtatos alapítványa egy kőkereszt fentartására" (sic). Ennek a mai napig is Pintér keresztként ismert keresztnek az összege is jelentős. A váczi püspökség 3310. számú alapítványi levele szerint „Pintér Teréz a lajosmizsei r. kath. Szent egyház buzgó híve Egyezerkettőszáz koronát és...fillért fizetett le minden levonás nélkül ezen váczi Egyházmegyei Főhatóság útján a kegyes alapítványok váczi központi pénztárnál azon vallásos kívánalommal, hogy ezen örök alapítványul szolgáló összeg kamataiból a lajosmizsei határban lévő közösi dülő-úton által állított kőkereszt fenntartási, kijavítási s esetleges teljes megújítási költségei fedeztessenek." Hasonló alapítványokról tudunk Lajosmizsén még a temetőben lévő Mihálovits kápolna létrehozásával kapcsolatban is. Ezt a valamikori lajosmizsei espereskanonok, Mihálovics Ernő (1873-1951) építtette 1921-ben családtagjai számára, jelentős összeget elhelyezve a váci püspökség pénztárában.

13 A legtöbb kőkereszt azonban nem alapítványi, hanem saját fenntartású volt. De ebben az esetben is fontosnak találták a kőkeresztek felszentelését a helyi pappal, aki egy rövid imával és szenteltvízzel megáldotta a keresztet. Tudunk még arról, hogy egyes kereszteknél rövid imádkozással egybekötött misét is tartottak. Legtöbbször azonban a hívők, a családtagok gyűltek össze a megadott időpontokban és imádkoztak a kereszteknél. Az időpontok változtak, de sok keresztnél a családtagok a keresztet állító családtag elhalálozási időpontjakor gyűltek egybe. A második világháború után már csak halottak napján vittek virágot és koszorút a keresztekhez. Egyes kereszteknél és szobroknál lassan kultusz-jellegű szokás alakult ki. Ilyen a Buckó nevezetű határrészben a Máriácska néven ismert szakrális szobor is (35), amely Czigány László munkája. A kígyóval ábrázolt Mária szobrot szinte kitüntetett figyelemmel kezeli a környék lakossága. Ha kellett, évente lefestették a szobrot és a szobor talpazatát. Egyszerre a valamikori dűlő nevét is elhalványította 13 Lásd Dr. Baksay Károly aláírásával ellátott 1921. október З.-i „Alapító Levél" másolatát a Lajosmizsei Helytörténeti Gyűjteményben.