Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Kürti László–Hajdrik Sándor: Lajosmizsei keresztek és szakrális szobrok

276 a szobor: ma már csak egyszerűen Máriácska-dűlőnek nevezik. A helyiek szerint a szobornál mindig van valamilyen friss virág. A szobor előtt elhaladók keresztet vetnek, s vannak, akik rövid imára is megállnak a szobor előtt. Az utóbbi évtizedekben özv. Nagy Istvánné (Gombkötő Rozália) a Máriácska-szobor karbantartója, aki őrzi, és rendben tartja a szobrot. О még a Máriácska-szoborhoz közeli nagy, barokkos stílusjegyeket viselő faragott fakereszt (36) őrzője is. Czigány László (1910-1992), aki egy évet járt az iparművészeti főiskolára, de szülei nem tudták továbbtanulását finanszírozni, ezen kívül még két másik keresztet is készített. Ezek közül egy ugyancsak Máriácska-szobor (34), szintén a Közös nevű dülőrészben, az elsőnél valamivel északabbra. Készítési éve valószínűleg 1938 vagy 1939. Ezt a sokkal egyszerűbb Mária-szobrot felújítása után azonban nem festették le, hanem szépen lecsiszolták. Harmadik, igen jellegzetes alkotása pedig a berénybenei határrészben lévő Pintér kereszt (41) 1937-ből. A kereszt jellegzetessége nemcsak a korpusz művészi megformálása, hanem a kis Máriaszobor és a két térdeplő angyal egyedi figurája, valamint a márvány feliratot körbefonó, barokkos hatást mutató virágdíszítés is. A keresztek elterjedése és időbelisége sem mutat kirívó, különös megosztottságot. A negyvennégy lajosmizsei kereszt területi szóródása azonban nem egyező: belterületen összesen tíz keresztet állított Lajosmizse lakossága (1-10). Alsólajos területén négy (13, 15, 16, 19), Mizsén tizennyolc (11, 12, 14, 17, 18, 20-31), Közös és Bene területein pedig tizenkettő (32-44) kereszt található. Tehát a nagyobb külterületi részeken majdnem egyenlő számú kereszt található. Ez is mutatja, hogy - talán az egyetlen, a történelmileg legszegényebb részt, Felsőlajost kivéve - a keresztállítás szokása általánosnak mondható. Az időbeliséget vizsgálva kiderül, hogy a XIX. századból mára már csak hat kereszt maradt meg. Elsőként a templom előtti 1862-es Szent Vendel-szobrot kell megemlíteni, amely Kollár Mihály ajándéka volt (2). A továbbiak a templom előtti 1899-es feszület (1), a temetőben lévő 1876-os kőkereszt (4), Alsólajoson a CsillikOláh kereszt, amely 1881-ben készült (16), Mizsén a Besenyei kereszt 1899-ből (25), valamint Felsőlajos felé vezető Közös-dűlő menti Páldeák kereszt, amely 1893-as dátummal (32) van ellátva. Ami sajátossá teszi a templom előtti vörös márványból készült 1899-es keresztet az az, hogy K. Kovács Mihályné Ötvös Borbála állíttatta, és az Esztergom megyei Süttőn egy kővágó mester műhelyében készült. A többi kereszt már a XX. század történelméről beszél. Sőt, Majercsik Sándor festőművész mizsei tanyáján állított fakereszt már valójában a XXI. század terméke, hisz 2000-ben szentelték fel. A keresztek divatja érdekesen tükrözi a politikai-társadalmi változásokat. A sztálinizmus idején kevés kereszt állítatott. Közvetlen a második világháború után emelt keresztektől (7, 29), az 196l-es Palóc-Terenyi keresztig (12), az 1965-ben állított Sápi (13) és a Czigány keresztektől (15), az 1970-ben állított kereszt (44), az 1978-as Muhari keresztig (8), az 1982-es Nagy András keresztig (9) a sor igen