Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Kürti László–Hajdrik Sándor: Lajosmizsei keresztek és szakrális szobrok

272 Lajosmizsén a Szent Vendel- és a Mária-szobrok kultusza, valamint a faragott népi keresztek mutatnak kapcsolatot a Jászság és a Palócvidék kultikus műemlékeivel, de távolabbi hatást és interetnikus kapcsolatot is ki lehet majd mutatni, hiszen a közölt anyagok megengedik az összehasonlítást. Erre utal például Lükő Gábor is, aki a kiskunsági fából faragott keresztek szimbolikáját vizsgálva felvetette, hogy a keresztek egyik típusának formája egyezik a „keleti napábrázolások típusával, és talán annak halvány emlékét őrzi."

9 Bár igaz, hogy Lükő sírkeresztekről beszél csak, de érdemben a keresztek szimbolikájának alapos vizsgálata még várat magára. Kétségtelen, hogy a legtöbb kereszt valójában út mentén, útszélen vagy keresztútban található. Van azonban egy-két figyelmet keltő kivétel. Lajosmizsén a római katolikus templom előtt mindjárt egy kereszt és egy Vendel-szobor található. Egy másik kereszt pedig - a valamikori Palóc kereszt helyén - a jelenlegi kollégium előtt foglal helyet. Valójában sok olyan kereszt létezik, amely nem keresztútnál vagy nem jelenlegi keresztútnál található. Sőt, több olyan keresztről is tudunk, amelyet magánterületen a ház előtt vagy a tanya bejáratához vezető út mellett állítottak fel. A másik igen elgondolkodtató problémát Varga Zsuzsa „nem liturgikus cselekményeinek színterén" kifejezése adja. Ebben a megfogalmazásban az a vitatható, hogy a templom előtti kereszt nyilvánvalóan részévé válik a katolikus egyházi ünnepeknek (pl. búcsúk alkalmával, mindenszentekkor, stb). Továbbá az sem elhanyagolható tény, - és ennek a szokásnak egyre nagyobb a divatja - hogy a kereszteket a helyi pap felszenteli, megáldja egy áldozati szertartás keretében, amelyen a keresztet állító családtagok és a környékbeliek is részt vesznek. Nyilvánvaló tehát, hogy a keresztek kultusza, mind a felállításával kapcsolatos ügyek (alapítvány felajánlása stb), mind pedig az áldási szertartás, az egyház liturgikus cselekményeivel kapcsolatosak, és így nem lehet teljesen elszakítani azoktól. Lajosmizse kultikus szobrai és keresztjei egyidősek, sőt egy esetben meg is előzik a jelenlegi város modern történetét, amely csak 1876-77-ig nyúlik vissza, amikor a jelenlegi város nagyközségként létrejött. A három puszta: Lajos, Mizse és Bene, viszont ennél sokkal régebbi történelmet tudhat maga mögött. Ez a történelem fontos és meghatározó is egyben a határban és a város jelenlegi belterületén található keresztek szempontjából. A török hódítás igen megviselte a három helységet, amelyeket a török, hasonlóan a többi akkori virágzó településhez, keményen megadóztatott. Lajos és Mizse utoljára 1594-ben fizetett, de Bene már nem szerepel az 1564-es török adóösszeírásokban sem. Lajost és Mizsét nemcsak a török, hanem a magyar király is megadóztatta, amelyben bizonyosan közrejátszott az is, hogy a lakosság, a tizenöt éves háború kitörésekor, elhagyta falvait. Ezután a pusztákat különböző városok nagygazdái bérelték a kamarától; Nagykőrös és Kecskemét polgárait írják össze, mint adófizetőket. Érdekes a puszták történelmé9 LÜKŐ Gábor 1982. 45.