Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Kürti László–Hajdrik Sándor: Lajosmizsei keresztek és szakrális szobrok

273 ben az, hogy a Jászberény és Jászladány lakossága váltja meg a három pusztát, mint ősi jussukat. A Redempcióként ismert 1745-ös megváltás meghatározza Lajosmizse és a (Fél) Beneként ismert területek XVIII.-XIX. századi történelmét. A jórészt római katolikus jászberényi és jászladányi lakosság, valamint a kisebb létszámú református nagykőrösi, kecskeméti és csekély számú ceglédi pusztabirtokos van jelen a redempció pillanatától kezdve. A református lakosság nem állított keresztet vagy szakrális szobrokat, jelzőket, de ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy nem maradtak nyomai a református lakosság tárgyi kultúrájának (tanyák, gazdasági épületek, istállók, fejfák, stb). A Jászberényből kiköltöző katolikusok a mai napig büszkén vallják jászsági származásukat. A római katolikus templomot 1896-ban fejezik be. Ezt közadakozásból és közmunkákkal tudják megvalósítani, mint ahogyan a református templom is a hívek adakozása révén épülhetett fel 1903-ban. A lajosmizsei keresztek története azonban a XVIII. századra nyúlik vissza. Tóth József apát kutatásából tudjuk, hogy a jászberényi városi tanács már 1789-ben elrendeli egy kőkereszt felállítását a pusztában működő lajosi vendégfogadónál. A kereszt „felszenteléséről Harsányi [István, kecskeméti] prépost gondoskodik, mint kerületi esperes és 'bizonyságlevelet' kér a kőkereszt '

conservatiojárói' [későbbi gondozásáról]."

10 Ez a híres vendégfogadó a későbbiekben csak Földeáki csárdaként ismert épület volt. A csárda megszűntekor bírói, majd polgármesteri hivatalként működött, működik mind a mai napig. Ez talán a legelső híres kőkeresztek egyike, amely sajnos vagy elpusztult, vagy valahol a föld alatt várja, hogy megtalálják. A második keresztről és a kereszttel kapcsolatos első pusztai temetőről már pontosabb tudomásunk van. Ez is a Jászberény város tulajdonában lévő vendégfogadó - a későbbi Földeáki csárda - közelében lehetett, és ahogyan a levéltári forrásokból megtudjuk, csak egy egyszerű fakereszt volt. Felállítását 1833-ban Jászberény városi tanácsa rendeli el, amikor az első földterületeket mérik ki a jászberényi gazdáknak. A tanács intézkedik egy temetőhely kijelöléséről, s „Mivel az alsó pusztán több halottat úgy temetnek el, hogy még a pusztabíró sem tudott a halálesetről, ezért a tanács elrendeli, hogy a vendégfogadó közelében, a szél által eldöntött kereszt állítasson fel, s e körül temető árkoltasson."

11 Ez a terület kapta később a ma is használatos Temető-dűlő nevet. Hogy ez a kereszt milyen lehetett, sajnos nem tudjuk, hisz ez sem maradt meg. A keresztek nagy többségét azonban már a pusztán élő állandó népesség állíttatja. A legrégebbi külön figyelmet érdemel, hisz még a község alapítása előtt emelték. Az első az 1862-ből megmaradt Szent Vendel-szobor, amely Kollár Mihály ajándéka. A kutatás azt is kiderítette, hogy ez a kereszt nem a mai helyén, a római katolikus templom előtt, hanem valahol máshol állhatott, hisz egy 1900-ból 10 TÓTH József 1975. 3. 11 TÓTH József 1975.4.