Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

253 csomagoltak, de tréfából egy pár csontot is beleraktak a tarisznyába. A kántálok azután hazamentek, vagy a pincékhez mentek ki, s ott elfogyasztották a kóstolót. Nádudvaron se szeri, se száma a tréfás kántáló verseknek. Ezeket a köszöntőket tipikus nádudvari disznótoros versekként tartják számon a környékbeli sváb falvakban. A hajósiak is sokat átvettek belőlük. Egy ilyen nádudvari kántáló vers a következő: Ich hab gehört ihr habt geschlacht, Ihr habt so gute Werst gemacht. Die Blutwerst sind gut, Die füllt man mit Blut. Die Bratwerst sind besser, Die schneidt man mit dem Messer. Gebt mit a Stickl Plunza, Dann führ ich euren Schlachtr naus prunza. Gept mir a Stickl Speck, dann geh ich von eurem Fenster weg. Gebt mir a Gläsl Woi, dann geh ich in eurer Tür hinein. Hallottam, hogy disznót öltetek. Jó kolbászt készítettek. A hurkák jók. Vérrel töltik őket. A kolbászok jók, késsel vágják őket. Adjanak egy darab hurkát, kivezetem a böllért pisilni. Adjanak egy darab szalonnát, elmegyek az ablakuktól. Adjanak egy pohár bort, akkor bemegyek az ajtón™ Nemesnádudvaron volt disznósirató vers is, az volt a címe, hogy Disznó Mariska. Németül és magyarul is mondták. Hajóson is vidáman telt a disznótor. Volt muzsikus is minden háznál. Előkerült a harmonika, s táncoltak éjfélig. A mai napig emlegetik, milyen jók voltak a régi disznótorok. Még magyarul is énekeltek: Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el! - verték az asztalt kegyetlenül és röhögtek rajta. Szóval jó volt... HECKENBERGER Péter 1991. 329-330.