Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

252 bekenték az arcát, s nem kapott semmit sem, mert olyan buta, hogy nem tudja: ilyen dologért nem szabad átmenni a szomszédba, hanem meg kell tudni faragni a pálcikát. Ha a gyerek kormosán visszament, kinevették. Ha nem akarták a gyereket szégyenbe hozatni, akkor valamelyik rokon, de nem a házhoz tartozó család tagja, hanem aki vendégként vele volt, felvilágosította. Engem is át akartak küldeni a szomszédba, amikor Rauéknál disznóvágás volt, de nagyanyám megsúgta, hogy nehogy átmenjek, hanem faragjam meg magam, mert ha átmegyek, bekormoznak. Mezőberényben történt meg az a tréfa is, hogy mikor a hajnali sötétben az emberek bementek a házba melegedni, akkor kiküldtek valakit, hogy a disznóra rárakott szalmát gyújtsa meg. De az illető nem a disznóra tett szalmát gyújtotta meg, hanem a targoncán lévőt, s a targonca leégett. Tréfából csináltak ilyet. Hartán, ha a böllér meggyúrta a kolbásztésztát, akkor minden gyereknek csináltak egy kis kolbászt, s spárgát kötöttek rá. Behívták a gyerekeket, hogy kinek mekkora kolbász kell, s akkor bekenték az arcukat a kolbászmasszával. Nádudvaron a húgyhólyagot a gyerekeknek adták oda, hogy dörzsöljék, mert minél jobban dörzsölik, annál nagyobbra lehet felfújni. Egy nádszállal felfújták a hólyagot, esetleg beleraktak egy-két kukoricaszemet, és akkor az csörgött, labda lett belőle. Nádudvaron az volt a szokás, hogy mikor a férfiak készen voltak a kolbásszal, hurkával - amikor az első hurkácska, az első kolbászocska lejön, a gazdasszony már teszi is a sütőbe, s miután ezt kisütötték, a férfiak fogják a tarisznyát, és mennek a pincébe, hogy ne legyenek láb alatt, míg az asszonyok a disznótoros vacsorát készítik, addig ott a pincében elbeszélgetnek, kvaterkálnak. A falu szélén álló pincesorból a férfiak akkor jöttek haza, amikorra elkészült az igazi disznótoros vacsora. Mezőberényben a kisfiúk a disznó kocsonya csontjából csontcsikót, azaz játékszert készítettek, melyet gyufás skatulya elé fogtak be. A disznótoros kántálás elmaradhatatlan szokás volt Hajóson, Nádudvaron, Csávolyon, és Hartán, még a XX. század második felében is. Nádudvaron még néhány évvel ezelőtt is voltak olyan szomszédok, akik beöltöztek. Nádudvaron este jöttek a maskarások, a kolbászénekelők (Werstlen sine): felnőtt szomszédok, utcabeliek régi ruhákba beöltözve. Megkérdezték tőlük: - Honnan jöttetek? - Szászországból, ahol a ferde seggek nőnek! Leggyakrabban vályogvető cigányoknak, vándorköszörűsnek, esernyősnek öltöztek be. Előfordult az is, hogy tréfából ellopták a tepsi kolbászt, hurkát, ami természetesen előkerült később valamelyik szomszédból. A kántálok köszöntő verseket adtak elő, zenéltek is: előkerült a harmonika vagy a hegedű, énekeltek is. Majd a vidám műsor után a kántálok kosarába vagy tarisznyájába kis kóstolót