Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

244 Mezőberényben a disznóölés megkezdése előtt pálinkázás is volt. Ha nem a háznál, hanem a város melletti kijelölt helyen szúrták és perzselték a disznót, akkor egy közeli házba befogadták melegedni a disznótoros segítőket, akik pálinkát is vittek magukkal, melyből a házbelieket is megkínálták. A pálinka mellé zsíros sós pogácsát és lekváros papucsot fogyasztottak, melyet frissen sütöttek hajnalban, az előző este összeállított tésztából. De adtak reggelire tejeskávét, teát is. A XX. század elején még nem volt szokás a hagymás vér reggeli elfogyasztása, ebédre ettek először a disznóból. Az 1930-as években már szokás volt a hagymás vér a szúrás után, melyet a perzselés alatt az asszonyok gyorsan elkészítettek. Volt olyan ház, ahol a vér mellett a májat is megsütötték tízóraira.

65 Ebéd Hajóson, amikor már a kettévágott, két fél disznó bent volt az asztalon, akkor az volt az első, hogy már vagdosták a húst és a bőröket a pörköltnek. Arra törekedtek, hogy a paprikás (Schlachtrpaprikasch) minél előbb fölkerüljön a tűzre. Volt egy szakácsnő, akinek csak a paprikás elkészítése volt a feladata. A paprikásba a disznó minden húsos részéből került egy kicsi, a nyakánál lévő véres húsból, egy kis oldalas, egy kis bőrke is. 11 óra körül készült el az ebéd, amit már mindenki nagyon várt, mert igen megéheztek akkorra. Az agyvelőt (Hern) Hajóson a paprikásba tették: rárakták a krumpli tetejére, ott hamar megfőtt, s a gyerekek vagy betegek kapták meg. A Schlachtrpaprikascht krumplival ettük, mindig krumplival, azt belefőztük. Hát az olyan nagyon felséges volt, nagyon szerettem. Egész évben olyan pörköltet nem lehet főzni, bizonyisten! - emlékezett egy idős asszony a régi időkre. Mindenki csak evett, evett, evett... És mikor már mindenki jóllakott, azt mondták: Na, most már nem is akarnánk dolgozni! Nálunk a disznóvágásba mindig elmondja valaki, hogy az egész disznóvágásba ez ér a legtöbbet - a Schlachtrpaprikasch! Az abahús (Kesslflaeisch) is elkészült dél körül, de akkor már nem volt éhes senki. Azért abba is bele-belekóstolgattak, csak megsózták és kenyér nélkül ették savanyú paprikával (Sauripaprika). Hajóson az abalét és az abalevest Wuschtsuppának nevezték, de ez volt a disznótoros vacsora neve is. A Kesslsuppa ('üstleves') megnevezés ugyancsak az abalét jelölte. (A Wuscht szó Hajóson a kolbász és a hurka közös elnevezése.) Az abalét nem szerették a hajósi svábok, de azért előfordult, hogy levest főztek belőle. Az abalét levesnek csak akkor tartották jónak, ha a hurkák kifőzése előtt használtak fel belőle. Az abalé zsírját másnap BANNER József 1973. 373-374. és saját gyűjtésem, 1990. Hartához és Mezöberényhez hasonlóan a balmazújvárosi svábok is pálinkával és zsíros, tejfeles pogácsával kezdték a napot. A szúrás után a takarékos gazda tavalyi szalonnával kínálta meg a segítőket. Általában azonban reggelire vért sütöttek hagymával, vagy a velőt sütötték meg tojással. (VAJDA Mária 1981. 348.) A szigetbecsei svábok a májból savanyúszószt készítettek reggelire. (REICH Márton 1972.)