Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

217 az ólból. A böllér az első lábát, egy másik férfi a disznó hátsó lábát fogta le. Erősen kellett fogni az állatot, mert könnyen megrúghatott valakit. Itt a kifolyó vért tésztaszürőn szűrték meg, hogy a csomós részek ne kerüljenek bele a véres hurkába. Garán a böllér a férfiak társaságában az ólba ment. Az állatot a sarokba szorították, majd a farkánál és a fülénél fogva kihúzták az udvarra. Nagy erő kellett ahhoz, hogy lefektessék a földre, és a böllér a disznóölőkéssel (Stechmessr) az állat torkába szúrt.

37 Hartán volt olyan ház, ahol már reggel ötkor szúrni köllött a lámpánál. Három ember megfogta a disznót, melyet pusztakézzel húztak ki az ólból, nem használtak semmilyen segédeszközt. Más helyeken csak reggeli után hét óra körül kezdtek a szúráshoz. Két-három ember fogta le a disznót, elfektették, és a böllér nagy kegyesen odament és leszúrta. Volt olyan család is, ahol kötelet kötöttek a disznó lábára, úgy húzták ki az ólból, és azzal együtt el is tudták rántani, lefektetni. A böllér tudta, hogy hol kell megszúrni a disznót: a nyakánál az ütőeret kellett eltalálni. Ha ezt valaki elvéti, akkor a vér szétspriccelve jön ki belőle. Ha jól van megszúrva a disznó, akkor a vér percek alatt kifolyik belőle, mert a szív még él, és kipumpálja az összes vért belőle. Ma már a böllér egymaga is elbánik a disznóval, nem kell hozzá négy ember, hogy lefogják. Van kábítófogó, azzal megfogják, és abban a pillanatban vége van. Mezőberényben a XX. század első felében már perzselték is a disznót, s ha kicsi volt a porta, s szeles volt az idő, akkor a város szélein lévő szabad területekre vezették ki az állatot, s ott szúrták le. Az első perzselést a szalmával szintén ott végezték el. Ha egyszerre csak egy disznót vágtak, akkor kis kézikocsira, ha kettőt, akkor lovas kocsira tették fel az állatot, és úgy vitték haza. Ha kedvező volt az időjárás, akkor a disznó leszúrását a háznál végezték. Oldalra fektették a jószágot, az első és a hátsó két lábát egy-egy ember fogta le. Az is előfordult, hogy ráléptek a disznó földön lévő lábára, a másik mellette lévő lábat pedig kézzel fogták le. Ha volt több férfi is, akik segíteni tudtak a lefogásnál, akkor kézzel fogták le az összes lábát. Aki rálép a disznó földön lévő lábára, az már megakadályozza, hogy a disznó feje elmozduljon a szúrás irányába. Arra törekedtek, hogy a disznó feje a szúráskor alacsonyabban legyen, mint a hátsó része - nemcsak a szúrás miatt, hanem azért is, hogy a vér könnyen kifolyjon, s a vért felfogó edény is odaférjen. A szúrás előtt még egy kicsit lenyírták a disznó nyakáról a szőrt, hogy az a vérbe ne menjen bele, ne a szőrön keresztül folyjon a vér a lábasba. A disznót olyan hosszú késsel szúrták le, hogy a nyakánál szúrtak be, de a szívet is elérte. A második világháború utáni beszolgáltatás idején, amikor tilos volt a disznóvágás, az állat gégéjét is átszúrták, hogy ne visítson a disznó, csendesen lehessen leszúrni, ne tudhasson róla a hatóság. Az is előfordult ilyenkor, hogy egy kis darab KNIPF Rózsa 1976.