Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

218 deszkába egy nagyon hosszú szeget vertek, és a deszkát a szeggel a disznó homlokára tették. Ráütöttek, hogy a koponyát belyukassza. A henteseknek ehhez a művelethez rugós szerszámuk volt, amivel tulajdonképpen fejbelőtték az állatot, hogy összeessen, és ne visítson - ezután szúrták le gyorsan, hogy kifolyjon a vér. A szúrás után az első fontos feladat a vér felfogása volt. Általában egy asszony fogta a tálat vagy lábast, és közben állandóan keverte a vért, hogy ne alvadjon meg. Hajóson egy kukoricacsutkával dugaszolták el a szúrás helyét, hogy a vér ne folyjon ki a forrázóteknőbe. Nádudvaron, ha úgy találták, hogy még nem jött ki az összes vér a disznóból, akkor az első lábak mozgatásával igyekeztek kipumpálni a vért az állatból. Hartán a fölfogott vért egy tálban keverték, hogy az ne aludjon meg - mikor kihűlt, akkor egy kis sót tettek bele, s még a vérereket is kidobták belőle. Tapasztalatuk szerint a vér így nem alvadt meg. Mezőberényben a vér felfogása után egy előre elkészített nagy tűbe fűzött spárgával a szúrás helyét összefogták, s a perzselésnél vigyáztak, hogy ne égjen el a madzag. Ezt a bőrrészt később kivágták, és eldobták. V. A FELDOLGOZÁS ELŐKÉSZÍTÉSE (FORRÁZÁS, KOPASZTÁS, PERZSELÉS) A Kalocsai Sárközben és a bácskai sváb falvakban emberemlékezet óta forrázással és kopasztással készítik elő a disznó feldolgozását. A perzselést csak a második világháború utáni években kezdték alkalmazni a kopasztás meghagyása mellett. Mezőberényben már a XX. század elején is perzseltek - szintén a kopasztás mellett. Hajóson a szúrás után a disznót rögtön a kopasztóteknőbe (Schlachtrmolta) tették. A teknőben lánc (Kettamm) segítségével forgatták. A forró vízzel leforrázták (prija, aprija), s régi kanalakkal vakarták (putza). Volt olyan hely is, ahol egy kis bádogkúp (Tuta) volt a kopasztás eszköze. Általában három-négy ember végezte ezt a munkát, férfiak és nők egyaránt. Az is előfordult, hogy hamut használtak: Azelőtt úgy volt, hogyha a disznó feküdt benn a teknyőbe, akkor köllött hozni egy kis hamut, és olyan gyöngén megszórták hamuval a disznót. Ezután öntötték rá a forró vizet, csak úgy gyütt akkor ki a szőre. Ezt a böllér csinálta. A mi családunkban ezt az 1930-as évekig így csináltuk. A disznó tisztítása ezután a rénfán (Schlachtreacha) folytatódott: ott már késekkel kaparták a szőröket, éles késsel precízen megborotválták az állatot, majd rongyokkal lemosták, tiszta vízzel újból leöntötték - egészen addig, míg teljesen tiszta nem lett az állat bőre. A disznófejet általában az tisztította, aki a szakmunkákhoz nem értett. Azt mondták az inasnak: Te máshoz úgyse értesz,