Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

8 belterjesebb tanyás-gazdálkodás számára. Ezzel együtt a vidéken gyors ütemben fejlődött a korábban csak kezdeti szinten lévő szőlő- és gyümölcskultúra is.

1 A szőlő- és gyümölcstermesztés a vidék földrajzi, természeti adottságaihoz igazodott. Elsődleges meghatározója volt a futóhomok, ami a terület túlnyomó többségét borította. A szőlő- és gyümölcstermesztés hagyományai, helyi szokásai így alig választhatók el a Duna-Tisza köze más homokvidékein kialakult általános gyakorlattól, az esetleges helyi sajátosságok is csak a nagyobb táj egységes növénykultúrájának szerves részeiként értékelhetők. A szőlő- és gyümölcstermesztés népi ismereteinek forrásai is szélesebb körben találhatók meg, mivel a lakosság nagyrészt a XIX. század folyamán a közeli és távolabbi vidékekről vándorolt be a faluba és a korábbi lakóhelyeken kialakult tapasztalatokat, termelési gyakorlatot hozta magával. A szőlő- és gyümölcstermesztés helyi ismereteinek vizsgálata mellett így tekintettel kellett lennünk más vidékek, hasonló természeti adottságokkal rendelkező települések hagyományos termelési folyamataira és szokásaira, amelyeket a már eddig megjelent publikációkból ismerhettünk meg. Ezek között különösen Égető Melinda, Börcsök Vince és Bodor Géza dolgozatai jártak nem mellőzhető tanulságokkal, amelyek az összehasonlítás mellett saját helyszíni gyűjtéseink kiegészítését adták, hiányosságait részben pótolták, s egyben szűkebb területünkről a kitekintés lehetőségét biztosították. Szintén figyelembe kellett vennünk a nagyobb tájra vonatkozó, áttekintő kutatások eredményeit. Erdei Ferenc és Für Lajos monografikus feldolgozásait, valamint szakíróinknak főként az adott időszak gazdasági ismereteire vonatkozó, jótanácsokkal szolgáló kiadványait. Utóbbiak, ha nem is járultak közvetlenül hozzá a szőlő- és gyümölcstermelés népi gyakorlatának korszerűsítéséhez, mivel írásaik aligha jutottak el a homokvilág népéhez, a nagyobb gazdaságok, uradalmi telepítések példáján keresztül a kisparaszti termelés fejlődését is elősegítették. A más homokterületekről a betelepülésekkel hozott, az új lakóhelyen alkalmazott művelési formák, a felülről ösztönzött gazdálkodási módok, az öröklött, tanult vagy másoktól ellesett technikai megoldások sokszínűsége és változatossága adja a szanki szőlő- és gyümölcskultúra általunk feltárni kívánt teljesebb képét. A szerző a falu történeti és néprajzi monográfiájának elkészítése céljából az 1960-as évek elején munkaközösséget szervezett az egyes szakterületek kiváló kutatóinak részvételével. A vállalkozás befejezetlen maradt, a gyűjtött anyag feldolgozása a munkaközösség szervezőjére, e dolgozat szerzőjére hárult. A Községi Tanács kiadásában korábban megjelent FORCZEK Zoltán - JANÓ Ákos: Szánk község története (Kecskemét, 1977.). Ebben Forczek Zoltán a falu történetét, Janó Ákos pedig a volt pusztákon kialakult állattartó kultúra régebbi, extenzív formáját és a vele kapcsolatos pásztoréletet dolgozta fel. A szerző újabb publikációja: Fejezetek a szanki és móricgáti tanyásgazdálkodás múltjából - a kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei sorozatban 1982-ben jelent meg. Jelen dolgozat ennek a munkának mintegy folytatása, a vidékre annyira jellemző szőlő- és gyümölcskultúra helyi hagyományainak és népi gyakorlatának az adott lehetőségek szerinti teljes feltárása. A munkaközösség keretében e témában a szerző mellett BÖRCSÖK Vince végzett helyszíni gyűjtéseket. Kutatásainak anyagát a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában és a kiskunhalasi Thorma János Múzeum adattárában helyezte el. Az adatok szíves rendelkezésére bocsájtásáért a szerző ezúton is köszönetét fejezi ki.