Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

CUMANIA 16., KECSKEMÉT, 1999 7 JANÓ ÁKOS SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS A SZANKI HOMOKON Börcsök Vince emlékének BEVEZETÉS Szánk község, a hozzátartozó Móricgát határrésszel, a „szabad" kiskun pusztákon kifejlődött, ugyanilyen nevű újabb kori települések egyesüléséből jött létre. A redempció idején (1745) a korábban más helységek által bérelt pusztákat Kunszentmiklós, illetve Lacháza birtokos lakossága váltotta meg a Pesti Rokkantak Háza zálogából, s külterjes nagyállattartással hasznosította. A puszták benépesülése már a XIX. század első évtizedeiben megindult, de jelentősebb számú lakossággal csak a század utolsó harmadában számolhatunk. A fokozatosan megtelepülő, pásztor eredetű lakosság legkorábbi szálláshelyei a pusztaházak körül voltak, ahol a nagy, közös legelőkből egyéni tulajdonba vett földeken a földművelő gazdálkodás kezdetleges formái alakultak ki, s e szálláshelyeken az új, a földművelésen alapuló életforma kibontakozásának első jeleit figyelhetjük meg. A megtelepedés és a földművelő gazdálkodásra való áttérés azonban több évtizedes folyamat eredménye volt, mialatt a lakosság száma egyre gyarapodott. A szanki pusztán élő családok lakóházai a későbbi Szőlősoron, a móricgátiaké pedig az úgynevezett régi tanyasoron csoportosultak. A szanki szőlősori település 1874-ben kapott közigazgatási önállóságot, Móricgát pedig - különálló települési jellegét megtartva - közigazgatásilag 1893ban egyesült a faluval. A szanki, központi település nem maradt meg a szőlősori keretek között. Délebbre új faluhelyet mértek ki a közelebbi és távolabbi vidékekről mind nagyobb számban betelepülő, s itt gazdasági és társadalmi előrehaladást remélő családok részére, akik - főként a szanki homokon - kisebbnagyobb birtokokat tudtak olcsón vásárolni. Még nagyobb ütemet ért el a betelepülés a puszták teljes felosztásával, amikor a megváltásban részt vett kunszentmiklósi és lacházi redemptus birtokos gazdák tömegesen adogatták el a lakóhelyüktől távol eső, a korabeli útviszonyok miatt nehezen megközelíthető, s így intenzív művelésre általuk nem használható pusztarészeiket. A puszták teljes felosztása Szánkon 1896-ban történt meg, s ezzel a birtokos gazdák, a két kiskun helység közbirtokossága és a hatóságok, az egykori pusztai nagyállattartással járó korlátokat megszüntetve, szabad fejlődést biztosítottak a korszerűbb,