Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
73 egy-két kocsi trágyát vitt ki a szőlőbe, hogy törlessze a kölcsönzésért járó adósságát. Akadtak azonban, akik mustért adtak kölcsön prést. 238 Újabban, akinek volt egy hold szőlője, igyekezett, hogy prése, szüretelő edénye is legyen hozzá. A préselésnél visszamaradt törkölyt igyekeztek hasznosítani. Többen disznóval etették meg, a disznó szerette is, de ha sokat evett, berúgott tőle. Használták paprika savanyításra. Dézsában rétegekben rakták le a paprikát, egy-egy sor paprika közé törkölyt tettek. A törköly megerjesztette a paprikát, amit azután fogyasztáskor kiszedtek a dézsából. Ujabban bort is készítettek belőle. Cukrozott vízzel feleresztve kiforrt és fogyasztható volt. Leginkább azonban pálinkának főzték ki. Szüretkor kancahordóba rakták, deszkával, homokkal, sárral légmentesen lezárták vagy földdel ledöngölték, letapasztották, s megerjesztették. 23 ' A szüret időszaka rendszerint nagy utcai felvonulással és mulatsággal, bállal kezdődött. Ennek a divatja a századforduló után kezdett elterjedni, virágkorát az 1930-as években élte. 240 Rendezői a fiatalok voltak, akik maguk közül választották a ceremóniák szereplőit, az alkalomra szerveződött „hegyközség" játékos tisztségviselőit. Volt közöttük hegygazda, öregcsősz és markotányos, voltak lovaslegények, csőszlegények és csőszlányok. 241 A felvonulás a szüret megkezdése előtt egy héttel, délután 3 óra tájban kezdődött, amire a fiatalok ünnepi ruhában, szalagokkal és virágokkal feldíszítve jelentek meg. A lovaslegények vonultak elöl fehér gatyában, piros mellényben, árvalányhajas kalapban, utánuk szintén feldíszített szekereken a többiek. A sort a muzsikások zárták, s a felvonulókat gyereksereg kísérte. Muzsika- és nótaszóval a menet végigvonult a falun és a fiatalok este a bálteremben gyülekeztek újra. A termet előzőleg szőlővel, gyümölccsel díszítették fel, alma, körte, sőt még dinnye is lógott a falon, menynyezeten, amiket a csőszlányok őriztek. Pénzesebb legények tánc közben igyekeztek lopkodni a felkötözött gyümölcsöt, s ha a csőszlányok tetten érték, a „bíróhoz" vezették őket. A bíró megkérdezte: -Mit lopott ez a legény? - Szőlőt! A bíró megbírságolta a legényt, aki gavallérosan fizetett, s azután igyekezett újra lopni. A pénzt, amit így beszedtek, jótékonysági célra fordították. Amikor a szőlő levelei hullani kezdtek, következett annak évi utolsó munkája, a takarás. Már Mindenszentek (nov. 1.) után sor kerülhetett rá és tarthatott a fagyok, s a hó megérkezéséig. A munkát legtöbben mégis Erzsébetkor (nov. 19.) kezdték, mert akkor már a lehullott leveleket belekapálhatták a homokba, s így a földet egyben trágyázták is. A kétféle, a soros és tőkénkénti takarás közül az Kiskunmajsán a kölcsönzési díj a kipréselt must egyharmada volt (BODOR Géza 1984/b. 56.), ami azért nem tűnik soknak, mert a prést csak második és harmadik sutulásra kérték, amikor már nem volt nagy a kisajtolt must mennyisége. A mustkészítés első fázisa a taposás volt. 9 BÖRCSÖK Vince 1970/a. 85. "ÉGETŐ Melinda 1984. 607. 1 Vö.: BÖRCSÖK Vince 1974. 489-492.
