Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

74 előbbi volt elterjedtebb. A takarást korábban csak kapával végezték, a két világháború között kezdett elterjedni az ekével, ekekapával történő takarás.

243 Kisebb kerti szőlőket azonban a legutóbbi évekig kapával takarták. Az eke használata azért vált ennél a munkánál általánossá, mert a háború után a napszámot mind kevésbé tudták megfizetni. Újabb felismerés az is, hogy a takarást nem a fagyveszély ellen, a tőkék védelmében, hanem a talaj puhítása céljából kell végezni, amire az ekekapázás is megfelelő. Ez az oka, hogy a szőlő betakarása az utóbbi időkben gyakran el is maradt. BORKEZELÉS, TÁROLÁS A homokvidékeken a századforduló előtt a holdankénti termésátlag 4-5 hl. volt. A tanyai szőlőkben az átlaghozam a századforduló utáni évtizedekben megtöbbszöröződött, 10-15 hl-re emelkedett.

244 A termelési technika fejlődésével és korszerűbb művelési módokkal a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken legnagyobb hasznot a szőlő és a gyümölcs adta, egy holdról 30-40, sőt jó termés esetén 50-60 hl. bort adó szőlőt is szüreteltek. A mennyiségi növekedéssel szemben a második világháború utáni évtizedekig alig beszélhetünk a minőség nagyobb javulásáról. A termelési eljárások elmaradottsága mellett az alacsony technológiai szint, amely a borkészítési és kezelési módok konzerválódásában mutatkozott meg, nem tette lehetővé a minőségi termelést.

245 Különösen a századforduló előtt volt ez szembeötlő, amikor a külföld korábbi nagy várakozásával szemben az alföldi borok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A rossz kezelés a borok hitelét annyira megrontotta, hogy ,,...a külföldi vevők egészen elidegenedtek, s borkereskedésünk annyira pangásba jött, miszerint országunk ezen egyik legfőbb arany bányáját a szőlőművelést igen sokan elkezdték csupán szükséges rossznak... tekinteni, mely a mívelési költséget egyedül a legszerencsésebb esetben tériti meg... " - olvassuk a század közepéről.

246 A helytelen szüretelés és a bornak úgyszólván kezelés nélküli előállítása azt eredményezte, hogy az alföldi borokból külföldre igen kevés jutott, legtöbb részét belföldön fogyasztották el.

247 Hasonló vélekedéseket olvashatunk a múlt század vége felé is: „A bor, melyet itt (a homoki szőlőkben) szüretelnek, nem tartós, nem is valami sima és kellemes ital. Nem tartós, mert kevés a szesztartalma és rosszul kezelik... " Másik híradás szerint: „ Volt szerencsém több FÜR Lajos 1983. 160. BÖRCSÖK Vince 1970/a. 86-87.; BODOR Géza 1984/b. 54. FÜR Lajos 1983. 183. ÉGETŐ Melinda 1984. 574. GALGÓCZY Károly 1855. 284. FEYÉRPiroka 1981. 305.