Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

72 Nagy szőlőtelepeken, pl. Péter Dávidnál és a Hoffer tanyán voltak olyan nagyméretű prések, amelyeket mozdíthatatlanul beleépítettek a földbe. Az ilyen 3 hektós prés állandóan bent állt a kamrában. Nem orsóval működött, hanem egyik végén megterhelt, vízszintesen álló gerenda súlya adta a nyomást a kosárra. A gerenda egyik végét a kamrában rögzítették, másik vége az ajtón 5 méternyire kinyúlt az udvarba, ott kövekkel húzatták lefelé. Mivel lassan préselt, csak a harmadik sutuláshoz használták, előbb más présen nyomták ki a mustot. Éjszakára beletették a törköt, amit ez szárazra préselt. A törkő alá léceket tettek a kosárba, hogy jobban elfolyhasson alóla a must. A préseket bognárok készítették a faluban. Legtöbb tölgyfából és diófából készült. Ezek voltak a legjobbak, mert nem repedtek. Kevésbé volt tartós az eperfa prés, ha pedig nyárfából készítették, az éppen nem tartott sokáig. A bognárnak a gazda adta az anyagot a préshez, s nem volt mindig meg ahhoz a legalkalmasabb fája. Fúró-faragó emberek házilag is készítettek maguknak préseket, néha még jobbat, mint a bognárok. Megnéztek egyet, s annak a mintájára kifaragták. Még ha nem is lett tökéletes, kisebb munkára, a maguk céljára megfelelt. Később a gyári prések mintájára készítettek kerek, vasalt préseket is. Kiskunmajsán egy Lantos nevű ember volt ennek a mestere. A prés részei: lába, ajja (a kosár tartója), állványa (a két oldalsó függőleges bálványfa), gerenda (ami a két állványt összeköti), kengyel (ami a gerendát az állványhoz rögzíti), sróf{oxső), kosár, szorítófák (4 db, amelyek a kosarat kívülről összefogják), nyomófák {a, kosárban a szőlő fölé helyezték), pap (a nyomófák fölötti keresztfa, amire az orsó közvetlenül adja a nyomást), csatorna és csatorna csüccse (amin a kosárból lefolyt a must). A kosárban nyomófák csak gyári, kerek kosarú préseknél voltak, négyszögleteseknél a szőlőt közvetlenül a pap nyomta, amit ezért keményfából vaskosabb formára készítettek és azt középen megvasalták. Vasalásába illeszkedett bele a sróf vége, amit ködöknek neveztek. A pap felső lapján két karika volt, ennek segítségével emelték azt ki a kosárból. A sróf felső végén kerek lyukat képeztek ki, abba illeszkedett bele a prés rúdja, amivel az orsót forgatták. Keréken járó prés kezdetben több volt, mint amikor a gazdák már igényesebben láthatták el magukat a szüreteléshez szükséges felszerelésekkel. A nagy prések mozgatása nehéz volt, a kerekes prést könnyebben kivihették a szőlőbe, vagy otthon is a szüret után alkalmasabb helyre szállíthatták. Amikor már csak bent préseltek a tanyán, ill. a faluban, nem is nagyon volt rá szükség. A második világháború előtt a szőlősgazdák egy részének nem volt prése, néha még nagyobb gazdáknál is hiányzott. Volt viszont jó szomszédjuk, jó ismerősük, akiktől kölcsön kérhették. Sokan odaadták a prést ingyen is, de a kölcsönkérő igyekezett a szívességet valamivel viszonozni. A gazdák között kölcsönözgetett présnek csereprés volt a neve. A kölcsönvevő behordta a gazda szőlőjét,