Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
52 hónapban 3-4 féle munkát kellett elvégezni, ami szinte állandó elfoglaltságot, lekötöttséget jelentett. Számítások szerint egy hold szőlőre legalább 100 teljes munkanapot fordított a gazda. 182 A homoki szőlők rendes évi munkái a nyitás, metszés, karózás, ritkítás-kaccsozás, kötözés, permetezés, kapálás és takarás volt. A téli fagyok ellen a homokkal betakart tőkék kibontását, amely egyben a föld első megmunkálása is volt, nyitásnak nevezték. Március elejétől április végéig végezték, amikor a föld fagya már felengedett. 183 Egyes helyeken, magasabb fekvésű földeken, ahol a téli fagy ellen nem kellett takarással védekezni, ott a talajművelés munkája az első kapálással kezdődött. 184 Más fontos munkák miatt néha sík területen is elmaradt a takarás, 185 s ha enyhe tél jött a szőlőre, nem sínylette meg a gazda hanyagságát, sőt előfordult, hogy még jobb termés mutatkozott a betakaratlanul hagyott szőlőn. Egyesek emiatt úgy vélekedtek, hogy a szőlő számára kedvezőbb, ha télére nem takarják be, mert a födéssel elpusztul a szem a földben. Az ilyen gazdák tavasszal egyik nap betakarták, másik nap kinyitották a szőlőt, hogy puhuljon a föld. Az okszerű szőlőművelésnek azonban elengedhetetlen munkája a takarás, mert a homok télen mélyen és hirtelen lehűl, de még ennél is több kárt okozhatnak az ólmos esők, amelyek a betakaratlan vesszők szemeit elfagyasztják. 186 A takarás és nyitás munkája, kevés kivételtől eltekintve, már korán elterjedt és általános volt, változás csak az alkalmazott módszerekben és eszközökben mutatkozott. A nyitást minél mélyebben igyekeztek végezni, hogy a tőkék nyaka szabaddá váljon és azokról a harmatgyökereket le tudják tisztítani. Kései nyitás esetén a hirtelen felmelegedő homokban a csapok és szálvesszők könnyen megromlanak. 188 A szőlő nyitása általános alföldi gyakorlat szerint úgy történt, hogy a nyitó előbb a tőkesor egyik oldalán haladt végig, majd visszafelé a tőkék másik oldaláról kapálta borozdába a földet. A takarás ugyanígy történt, de a munkavégző nem előre, hanem hátrafelé haladt. 189 A takarókapa kerek volt, a nyitókapa hosszúkás, keskeny fejű. Utóbbi a századforduló idején kezdett elterjedni. 190 Ez jobban elfért a tőkék között és a tőkefej alatt, jobban ki lehetett vele húzni a homokot a tőke alól, mint a kerekfejű kapával. 191 A nyitás eszközeiben újabb változás történt a két világháború között, amikor a kapa helyett nyitóekét kezdtek alkalmazni. 192 182 FÜR Lajos 1983. 152. 183 BÖRCSÖK Vince 1970/a. 82. 184 ÉGETŐ Melinda 1975. 457. 185 BÖRCSÖK Vince 1970/a. 86-87. 186 PETR0 VITS István 1894. 111. 187 FÜR Lajos 1983. 155. 188 PETROVITS István 1894. 133-135. 189 ÉGETŐ Melinda 1984. 591. 190 TÁLASI István 1977. 216.; FÜR Lajos 1983. 155. 191 BODOR Géza 1984/b. 55. 192 BÖRCSÖK Vince 1970/a. 82.; FÜR Lajos 1983. 155.
