Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

53 Szánkon a nyitó két sor között haladva vagy mindkét tőkesort kinyitotta az egyik oldalon, vagy csupán egy tőkesort mindkét felől kinyitva dolgozott. Jó mélyen kiszedték a tőkék alól a homokot, letakarítva a harmatgyökereket. A sorok közötti homokhát (hátya) így magasabb lett, mint a későbbi kapálások során. A nyitást korábban kerek kapával végezték. Ez sok földet vett fel és széles gödröt hagyott a tőke mellett, a hátyán nem fért el a homok, visszahullt a tőkére. A keskeny nyitókapát az 1940-es évektől használták. Amikor még kevés volt belőle, a széles, kerek kapa két oldalát elvágták, a fejet elkeskenyítették, így nyitókapát formáltak belőle. Ezt csak szőlőnyitáshoz használhatták, más munkára nem volt alkalmas. A szőlő nyitását azért igyekeztek korán, március közepén elvégezni, mert a későn nyitott szőlőről munka közben leverődtek a fakadó szemek. A tőke alól minél mélyebben kiszedték a homokot, hogy annál mélyebben tudják leszedni róla a sátorgyökereket, s a szőlő ne azokról, hanem a fő gyökerekről éljen. A szőlő részei a gyükér, vezérgyükér és sarjugyükér, fölötte van a tőke vagy agy. A sátorgyökerek a tőke alatt képződnek, ha ezeket nem távolítják el, elszívják a növénytől a termést. Jó ha a tőkének nyaka van, hogy alá tudjon nyúlni a nyitó a kapával, meg kézzel is. Ha a sátorgyökerek megerősödtek, kapával nem tudták kitisztítani a tőkét, azokat csákánnyal kellett levagdalni. A szőlőtőke tisztogatására régen tőkefűrészt használtak, amivel oltottak is. A pengét görbe vasra szerelték, egyik végén fa fogója volt. Ez már kiment a szokásból, mert úgy tartják, ha fűrésszel vágják a tőkét, az nem lesz hosszú életű. Helyette a második világháború idején már csákányt használtak, amivel néha úgy összedarabolták a tőkét, hogy az széthasadt, mégis megmaradt, ha fűrészelték, elpusztult. A nyitáskor használt csákány fejének egyik része balta formájú, a másik kapocs, azaz kapaszerű. Nyitáskor a sátorgyökerezéssel egy időben a csákány baltás részével vagdalták le a tőkéről a száraz ágakat is. A sátorgyökereket néha nem a nyitáskor, hanem a metszéskor szedték le. A sokáig nyakról élő szőlő elfejesedik, s a főgyökér vékony marad. A főgyökérnek az a szerepe, hogy a talajban mélyen levő nedvességet felvegye, s erre az elvékonyult gyökér nem képes. Nyitás közben a kapa fejével megütögették a tőkefejet, hogy a homok lehulljon róla, vigyázva, nehogy a hajtásokat megsértsék. A nyitást ritkán nők is végezték. Előfordult, hogy többen összefogva vállaltak fel nyitást. így többet kerestek, mintha napszámba jártak volna. A kora tavaszi szőlőmunkák során közvetlenül a nyitás után a metszés következett. Ennek célja a tőkefejek kívánság szerinti kialakítása, valamint a termő és tovább fejlesztendő hajtásoknak visszametszéssel történő célszerű szabályozása, egyben az évi és következő évi terméslehetőségek biztosítása. Aszerint, hogy ezt milyen eljárásokkal érik el, már a metszési módokban is a különböző művelési formáknak megfelelő szokásokhoz igazodtak. Hogy milyen termőága-