Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
39 teljesen, ezért gyakran csak siller bort ad. Rögtön kisajtolva ebből fehér bort lehet előállítani. Az oportó vörös borát célszerű savanyúbb vörös borfajtával keverni. 143 Más szerzők a tömegbor-termő fajták felkarolását ajánlották. Ezek a fehér szlankamenka, kövidinka, kreácza vagy bánáti rizling, olaszrizling, mustosfehér, erdei fehér. Magasabb fekvésű homokon jól bevált az ezerjó, de mivel igénytelen, a homokra legalkalmasabbnak ítélték a kadarkát. A vörös bort termő fajtákat azért nem ajánlották egyöntetűen, mert a pincehiány miatt a homokvidékeken jó vörös bort előállítani és megtartani alig lehet. 144 Arra is felhívták a gazdák figyelmét, hogy a hegyvidéken jó termő szőlőfajták a homokon veszítenek előnyös tulajdonságaikból. A különböző fajták együttes ültetése pedig azért nem kívánatos, mert a szőlőt fajtánként más-más módon kell metszeni, más-más időre esik azok érése. Ha a terület dombos, akkor a magasabb helyekre vörös bort adó fajtákat ajánlottak, kivéve ezek közül a merlotot, amely a lapos, nedves helyet szereti. Lankásokra fehéret, televényes laposokra pedig csemege fajtákat célszerű ültetni. 145 A csemegefajták közül a homokon a chasselas ronge-X és a chasselas blanc-t ajánlották termesztésre. Koraiak az agapanthe, Kossuth Lajos, passatutti, stb. Középérésüek az admirable de courtiller, a chasselas d'or, stb., későbbi érésűek a bermestia bianca, calabriai, stb., amelyek jól beváltak a homokon. 46 Ezzel szemben a csemegeszőlők termesztése ellenőrzőivel is találkozunk. A vitacikk szerzője megállapítja, hogy „nagyon tekintélyes még azon szőlősgazdák tábora, akik a homoki szőlőművelés egyedüli haszonforrását a csemegeszőlők felkarolásában látják. " Ez a vélekedés elhibázott, mivel a csemegefajták rövid életűek, bornak nem alkalmasak, mindig nyálkás, nehezen tisztuló bort adnak, s a gazdák nem tudják megoldani a csemegekénti értékesítést, ezen kívül nem ismerik a szőlőfajtákat. 147 Szánkon az első világháború idejéig főként csak kadart, kövidinkát és olaszrizlinget termesztettek. Még az 1950-es években is ezekből a fajtákból volt a legtöbb, de nagyon elterjedt a sárfehér és a. pozsonyi is. Utóbbiak bőtermők, vastag héjúak, szállításra alkalmasak, de a kadarnak jobb, erősebb bora van. Újabb fajták a saszla, mézesfehér és delaváré, kisebb mennyiségben előfordult a leányka, ezerjó, veltelini, furmint, és sárfehér, valamint a piros magyarka és a burgundi. Ismerték a zöld muskotályt, de úgy tartották, ez gazdag embernek való, mert keveset terem. Akinek sok szőlője volt, telepített muskotályt is, kisebb gazdák azonban ebből legfeljebb csak 4-5 tőkét tartottak meg. Borának illatát mindenki szerette. RÁCZ Sándor 1901.7-8. HALÁSZY Lajos 1907/a. 5 RÁCZ Sándor 1901.7-8. RÁCZ Sándor 1901. 8. HALÁSZY Lajos 1907/a 4-5.
