Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
38 kék purcsinit, malbecket, merlottot, cabernettet és a verdottot javasolta termesztésre. 141 A fíloxeravész utáni szőlőtelepítésekben előtérbe került a kadarka, ami az 1884-ben javasolt szőlőfajták között még nem szerepelt. 142 A felsorolt fajták nagy részét több évtizedes késésekkel megtaláljuk a Kiskunság és a távolabbi területek homokvidékein is. A szőlőtermesztésben élenjáró Kecskemét telepítéseiről a fíloxeravészt követő nagy fellendülésig az egyes fajták csak lassan terjedtek, aminek oka az volt, hogy a gazdák addig nem ismerték fel a homoki szőlőtermesztés előnyeit és lehetőségeit, a kormányzat is inkább a hegyvidékek szőlőkultúráját, a történelmi borvidékek fejlesztését támogatta. A Kecskeméten kívüli homoki bortermelés alacsony szintje nem indokolta az extenzív és csak a házi szükségletre való termelés minőségi javítását, így a gazdák, központi támogatás és magasabb szintű szakismeret nélkül, a fajtakiválasztásban a lassú tapasztalatszerzések alapján történő kísérletezésekre voltak utalva. Annak a felismerésnek a hatásaként, hogy a homoktalajok immúnisak a filoxerával szemben, s hogy a fíloxeravész után megnőtt az érdeklődés a homoki szőlők iránt, a gazdasági szakirodalom kezdett mind többet foglalkozni a homoki szőlőkkel és a korábbinál nagyobb mértékben látta el a gazdákat szaktanácsokkal, elméleti és gyakorlati ismeretekkel. A homoki szőlőtermesztés technikai műveleteinek és a borkészítés technológiai eljárásainak fejlesztése mellett a helyes fajtakiválasztás is elsőrendű feladatnak látszott nemcsak a gazdaságok egyéni érdekei, hanem a nemzetgazdaság szempontjából is. A szakírók egymás után ajánlották a homoktalajokon tenyészthető, minőségi borokat adó régi és újabb fajtákat, a gazdasági intézmények pedig ellátták a gazdaságokat, kistermelőket az ezek telepítéséhez szükséges vesszőkkel. A fehér bort adó fajták közül, mivel homokon bő termést adnak és edzettek, ajánlották az ezerjót, erdeit, mustos/éhért és a kövidinkát. Újabb vélekedések szerint igen jó fekvést, jó talajt kívánnak a szlankamenka és az olaszrizling. ízlés szerint telepíthető még a homokon a pirosveltelini, a piros zirfandli, a rakszőlő, a szerémi zöld, a szemendriai és a zöldszilváni, de ezek kevesebbet teremnek. Vörös bor termeléséhez ajánlották a kékfrankost (nagyburgundit), amely homokon jól növekszik, bőven terem, bírja a hideg telet, edzett az elemi csapásokkal szemben. A legfinomabb vörös bort viszont a merlot adja, amely illat, szín, zamat tekintetében bírja a versenyt más borokkal, de kevesebbet terem. Kisebb igényűek számára javasolták a kadarkát, amely homokon bőven terem, de nem érik meg mindig 1 BENDE lászló 1929. 22. 2 FEYÉR Piroska 1970. 184. Ennek ellentmondani látszik a tudósítás, mely szerint Kecskeméten sokáig csak vörös bort szüreteltek, nagyobbrészt fekete kadarkából. (VAHOT Imre 1855. 115.)
