Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Közlemények - Balogh Csilla–Kőhegyi Mihály: Fajsz környéki avar kori temetők I.
266 formája a germán lándzsákhoz áll közelebb. Keltező értéke nincs, mert e típus hosszú időn át használt fegyvere volt a lovasoknak és a gyalogosoknak egyaránt. A temető férfisírjaiban feltűnő jelenség volt a máshol megszokott pásztorkészség, a tarsolyra utaló leletek, valamint az edények és az állatcsontok teljes hiánya. A férfiak sírjainál nem voltak gazdagabbak a nők temetkezései sem. A fülbevalók között a leggyakoribb a kerek átmetszetű, sima fülkarikapár előfordulása volt (10., 14., 21.,27. és a 123. sírok), ami a keltezéshez nem vitt közelebb. Szintén gyakran fordultak elő a temetkezésekben egyesével és párosával is a jellegzetes közép avar kori gyöngycsüngős fülbevalók, amelyeknél a csüngőre belső gyöngyöt is fűztek (39., 41.,42.,79. és a 92. sírok). Valamennyi fülbevalót feketéskék gyöngycsüngő díszítette. A 79. sír kivételével egyesével kerültek elő. A 46. sírban a Tótipuszta-Igar-Dunapentele körhöz köthető hengerpalástos lengőcsüngőjű fülbevaló volt (IV. tábla 10.). Míg a típus vezérdarabjai gazdag leletegyüttesekben szerepelnek (Dunapentele IV (12.) sír 42 ), addig a köznépi temetőkben egyszerűbb kivitelű változatai gyakoriak, amelyek olcsó vásári áruk voltak. 43 Kovrig Ilona figyelt fel először a csókái 30. és 46. sírok kapcsán arra, hogy ez a típus a korai avar korban nincsen, de a 7. század végétől gyakori ékszer, a 8. században helyi tömegáru. 44 Később a tiszaderzsi temető kapcsán pontosította a keltezést, miszerint a 7. század végén jelent meg ez a típus, rövid ideig gyakori, majd a 8. század elején viselete megritkul, a késő avar öntött övgarnitúrákkal pedig már nem fordulnak elő. 45 A 25. és 44. sírokban bronz nagygömbcsüngős fülbevalók voltak (III. tábla 5., IV. tábla 7.). 40 A 25. sírból csak a nagygömb lerült elő, ezért nem rekonstruálható, hogyan is kapcsolódott a csüngő a fíilkarikához. A 44. sír fülbevalójánál a fülkarikára hengeres tagot húztak, ehhez három préselt kissebb gömbbel rögzítették a gömbcsüngőt. Ennek a közép-ázsiai eredetű fülbevalótípusnak legkorábbi példányai aranyból készültek és rangos sírokból kerültek elő (Bocsa 47 , Kecskemét-Sallai utca 48 ) és feltehetőleg a 7. század első harmadáig tartó aranybőséggel hozhatók kapcsolatba. A 7. század közepétől ezüst és bronz utánzataik sokkal szélesebb körben elterjedtek (Alattyán 41. sír 49 , Alattyán 57. sír 50 , Gátér 113. sír 51 , Gátér 242. sír 52 ). MAROSI Arnold - FETTICH Nándor 1936. 16., VI. tábla 41-42. A párhuzamok citálását itt mellőzzük, a felsorolást lsd. PÁSZTOR Adrien 1986. KOVRIG Ilona 1963. 162. KOVRIG Ilona 1975. 230. Mivel mindkét a két töredékes állapotban előkerült fülbevalót nyakdísznek, ill. csüngőnek határozta meg, és ezeket már inkább a hon foglaláskorhoz kötötte (ZALOTAY Elemér 1961. 7., 10. LÁSZLÓ Gyula 1955. XXXV. t. 21. H. TÓTH lvira 1980. Abb. 26. KOVRIG Ilona 1963. T. III. 1. KOVRIG Ilona 1963. T. IV. 24-25.
