Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Merk Zsuzsanna: A délvidéki Fogadjisten benépesülése (1941–1944)

212 dobrovoljác telepes falvak sokaságát hozta létre, s a mai Vajdaság területén lévőkben - 28 ún. dobrovoljác községben - helyezték el az 1941 májusában telepített 5 bukovinai székely falu lakosságát.

3 Ennek a délvidéki telepítésnek néhány mozzanatát vizsgáltam meg a bácskai Fogadjisten község esetében a Kalocsai Érseki Levéltár iratanyaga és az anyakönyvek, a Tolna Megyei Levéltár (Bonyhádi Székely Múzeum), valamint az Országos Levéltárban található iratok, illetve a visszaemlékezések alapján. A bukovinai székelyek 1941-1944 közötti történetét kutatva, pontosabban a délvidéki telepítést vizsgálva figyeltem fel arra, hogy egyes települések lélekszáma egy éven belül jelentősen megváltozott.

4 Próbáltam ennek okait is megfejteni. Az 1941-1942 között nagy népességváltozást mutató falvak a következők: a Nagyfény (Ma Zednik, Jugoszlávia) melletti Bácsjózseffalva (korábbi dobrovoljác nevén Hadzicevo), a Csantavér (ma Cantavir, Jugoszlávia) melletti Istenes (korábban Radivojevicevo). Bácsjózseffalvának 1941 júliusában 860, 1942-ben 1879, Istenesnek ugyanabban az időpontokban 683, illetve 382 lakosa volt. E két falu mellett egy harmadik, a délvidéki Fogadjisten lakossága is szerepet játszott a népesség számának változásában. Bukovinában Fogadjisten a legkisebb magyar falu volt. (Domokos Pál Péter 1940-ben készített jelentése szerint 172 fő lakta.)

5 A lakosságszám növekedését a rövid (1941-1942) idő miatt természetes szaporodással nem lehetett magyarázni. Ugyanez igaz a népesség csökkenésére is fordított arányban. Ezért igyekeztem magyarázatot találni a jelenségre. Későbbi analóg példák alapján arra gondoltam, hogy a bukovinai székelyek telepítése után megindult a székelyek lakta délvidéki falvakban egy már nem irányított - nevezzük belső migrációnak - újabb népességmozgás. Úgy véltem, hogy a székelyek igyekeztek a lehető legkedvezőbb fekvésű falvakba vándorolni, ha ott korábbi falujukbéli lakosság telepedett le, és voltak még üres házak. Magyarázatom félig volt csak igaz. Az egyes új falvak között zajlott A dobrovoljác szó jelentése önkéntes. A dobrovoljác települések az első világháború után a Drávaszögben, illetve Bács-Bodrog vármegye déli részén (Vajdaság) létrehozott települések sorát jelentik, ahova az első világháború szerb önkénteseit telepítették le, így földhöz juttatták őket, emellett javították az etnikai arányokat, természetesen a szerbek javára. Az eddig fellelt források alapján 62 korábbi dobrovoljác telepre történt a magyarok betelepítése, ezek közül 28 telepre a bukovinai székelyeké. A telep szót azért használom, mert a hivatalos jelentésekben ez szerepel. A mai Vajdaság területén a dobrovoljác falvakat a nagy határú agrárvárosok és falvak hajdani külső legelőin, távoli tanyás határrészein, valamint uradalmak, nagybirtokok pusztáin hozták létre a szerb hatóságok. A kis méretű új dobrovoljác falvak helyén a korábbi térképek és iratok sok esetben szállásnak nevezett paraszttanyákat és "úri birtokok" majorjait jelezték, amelyek a magyar statisztikai kiadványokban "külterületi lakott hely" gyanánt szerepeltek. Az első világháború utáni szerb földreform politikai törekvése és a létező történelmi települések nagy határának települési adottsága együttesen befolyásolta, hogy hol alakultak ki a "dobrovoljác telepek" a két világháború között, ahova aztán a magyar kormány telepítései irányultak. Ezúton is szeretném megköszönni Bárth Jánosnak a települési viszonyok megértéséhez nyújtott önzetlen segítségét. - Vö.: BÁRTH János 1995. 19-20. 4 KÉL Generalia sz. n. 1941. július 26.; Schematismus 1942. 5 V. KÁPOLNÁS Mária 1992. 291-292.