Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
199 ráncosítsák, majd nagy kerek szárítókosarakban napon, szellős helyen kezdték aszalni. Ha megszikkadt, akkor tepsikben, rozsszalmára terítve kenyérsütő kemencében 3-4 alkalommal aszalták készre. Mint az országban máshol is, az aszalt gyümölcsöt fogyasztották szárazon, de főzve, böjti ételként is. Társas munkáknál, /osztásnál, vagy kötöző csinálásnál is főztek aszalekot, s mint ma a befőttet, úgy fogyasztották. Az ordasi gyümölcstermelésben fontos szerepet kapott a gyümölcs eladása. A szigetből dereglyével mázsaszám érkező gyümölcsből jutott a környező, gyümölccsel alig rendelkező - falvaknak is. Az ordasiak sok gyümölcsöt adtak el a paksi piacon. Megvásárolta a gyümölcsöt a Paksi Konzervgyár is, helyben a faluban pedig a Hangya Szövetkezet. A télen is elálló fajtákat árpa közé keverve, szénában, vagy csuma alatt kosarakban tárolták. Az illatosabb fajtákat bent a lakásban ágy alá, mestergerendára, szekrény tetejére is tették. Ezek sajátos, finom illatot kölcsönöztek a helyiségnek. Az ordasiak bekapcsolódtak a főváros gyümölcsellátásába is. Zsákvászonnal levarrt nagy kosarakban szállították menetrend szerinti hajókkal Budapest piacaira az almát és a körtét. A gyümölcstermelés és eladás, egészen az I. világháborúig az egyik legfontosabb jövedelemforrását képezte a lakosságnak. Andrásfal vy Bertalan a nagytömegű gyümölcstermesztés megszűnésének okát a régi hazai gyümölcsfajták iránti csökkenő keresletben, illetve a világháború utáni munkaerőhiányban látta. Kiegészítő jövedelemként azonban megmaradt a szigeti gyümölcstermelés jelentősége. A falu gyümölcsfogyasztását egészen a téeszesítésig teljesen fedezni tudta a szigetből származó gyümölcs. Úgy vélem, ha a kollektivizálás nem érintette volna a szigetet, az innen származó gyümölcs jelentősége megmaradt volna a falu életében, hiszen a lakosok ma is nosztalgikusán emlegetik a szigeti almák, körték fenséges ízét, egészségességét. A gyümölcsöskertek árnyékos területe volt a legideálisabb a méhészkedés számára országszerte, s mivel a szigetben az egyetlen méhes a gyümölcsösök területén állt, így célszerűnek találtam egy fejezetben foglalkozni e két témával. A dús vegetációjú árterek, tavasztól őszig kiváló méhlegelőként szolgáltak. Ezért a Bodrogköztől, Ung vidéktől - a Latorca és a Tisza mentén át a - Duna mentéig, az ármentes partokra telepítették méheseink jelentős részét. 108 A szigetben is valószínűleg régtől fogva lehetett méhes, azonban kutatásom során már csak egyetlen, az ordasi Paksi család méheséről szerezhettem információt. Itt is, mint máshol az ártereken, a sziget legmagasabb pontjaira tették a kaptárakat. A Kelecsényi gunyhó vagy a csőszház elé állították fel őket. Nemcsak az árvíz, ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 258.; 1963. 283. - BÁRTH János 1974. 226. BELLON Tibor 1991. 120-121.; 1989.25.
