Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
200 hanem a felügyelet miatt is fontos volt ez a hely. A méhesnek kerítést nem építettek. 109 A méhek téli pihenője után 30-60 méhcsaládot szállított át tavasszal, az első kirepülési (február-március) követően a méhész. Nemcsak a sziget jobb vegetációja játszott szerepet az áttelepítésben, hanem az is, hogy a Dunántúl virágmezejére átjártak az állatkák, és terhekkel megrakva ne repüljék át a folyót. Ha nem sikerült tavasszal, még az első kirepülés előtt a szigetbe vinni őket, akkor a kijáró méhek nagy részét elvitte a Duna. Ezért a méhész minden évben átszállította, s késő ősszel hozta vissza méheit. A bogárkák a gazdag aljnövényzetből, a késő őszig nyíló virágokból, illetve a g ümölcs- és akácvirágokból gyűjtöttek. Jelentős volt a tisztesfűről (tarlóvirág) gyűjtött méz is, amelyet a dunántúli rész tarlóiról hoztak. Volt, hogy aratás után, a tisztesfűről kétszer is pörgetett mézet a Paksi család. A pörgetést a szigetben lévő gunyhókban végezték, a mézet pedig kannákban szállították át a faluba. Mint ahogy más haszonvétel, a szigetbeli méhészkedés is az államosítással, a téeszesítéssel szűnt meg. Hozzájárult a méhészkedés jelentőségének csökkenéséhez azonban az is, hogy a nagyüzemi gazdálkodásnál a tarlókat aratás után rögtön felszántották, eltüntetve ezzel a tisztes füvet, a kemizálással pedig kiölték azokat a növényeket is, melyek a virágméz alapját adták. ÁLLATTARTÁS, SZÉNAMUNKA Ordason a sziget művelési ágai közt nem dominált az állattartás, hiszen a sziget nagy részén rendezett gyümölcsös volt, nem lehetett állatokkal rendszeresen átgázolni rajta. Ezen kívül kicsi volt a rét jellegű terület, csak a Szigetorrán és a Szigetfarkán volt legeltetésre alkalmas fű. Tehát nem volt nagyobb legeltetésre alkalmas hely, amely a falu marha állományát hónapokon keresztül el tudta volna tartani. Nagyarányú sertéstenyésztésre, makkoltatásra sem nyílt lehetőség a szigetben, bár egy-egy csősz akár negyven malacot is felnevelt, szinte külterjes módon. Azonban ha a szigeti fafajtákat megnézzük, láthatjuk, hogy a makkoltatásra alkalmas tölgyes helyett egyre több fűz, nyár és akácfa terjedt el, így a szigeti faállomány nem volt képes az egész falu sertésállományát eltartani. Másrészt a gyümölcsös kertek is akadályt jelentettek volna nagyobb konda tartásánál, hiszen nem túrhatták fel a kerteket az állatok. Az ordasi sziget így nem válhatott a ridegtartású állattenyésztés alapjául, mint a mohácsi vagy a margittai sziget. 110 BALASSA M. Iván 1971. 86. ANDRÁSFALVY Bertalan 1968. 315.
