Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
186 ledőléssel fenyegetett. 1912-ben már igen veszélyes volt a ház helyzete, mégis a következő határozatot hozták az elöljárók: "A csőszháznak azon részét, hol a szoba van - pusztítsa le - a többit hagyja fenn továbbra is. Új csőszház építésébe a képviselő testület most még nem bocsátkozik. " 51 Két évvel később a csőszt ideiglenesen Póka Lajos képviselő szigeti gunyhójába helyezték el, addig, amíg az új csőszház megépült. 52 Nem tudni miért - talán az első világháború közbejötte miatt -, az új csőszházat csak 1920-ban építette fel az elöljáróság Árki János szigeti csősszel, aki a csőszség előtt kőműves és ács volt. 53 Díjazását a következőképpen állapította meg a testület: "Árki Jánossal kötött munkaszerződést képviselőtestület jóváhagyta. A munkadíj 400 kor. készpénz és 100 kéve rőzse, amely ezennel kiutaltatik. Az építés föltétlen szükséges. " 54 Ugyancsak Árki János építette a csőszház előtti kutat is 1921-ben, melynek tégláit a község adta. 55 A csőszházat biztonságosan a parttól jóval messzebb, a sziget legmagasabb pontjára, dombra építették, az Erzébet kert végénél lévő községi földre. A ház két ablakos, szoba-konyhás, négyzet alapú, cseréptetejü téglaépület volt. Az udvarról négy lépcső vezetett a bejárathoz. A konyha 4><5m-es, a szoba 6><5m-es döngölt padlójú helyiség volt. A bútorzatot a mindenkori csősz hozta magával. A házban boglyas kemence volt, ahol a csőszök, illetve azok feleségei kenyeret is tudtak sütni. A konyha felől lehetett fűteni a kemencét. A kiugró kéményben pedig a füstölni való húst is fel tudták akasztani. A kemencén kívül sparhelt is állt a konyhában, majd később a szobában is. A padlás volt a kamra, ott tárolták az élelmiszert, de előfordult olyan is, hogy a hirtelen áradás idején menedéket adott napokig a csősznek. Télen nem volt lehetőség naponta átjárni a faluba, ezért élelmiszerről úgy gondoskodtak, hogy egy-két hétig is elég legyen az egész családnak. A csőszház kb. 300 négyszögöles udvarán nádtetős sövény istállók, ólak álltak a jószágoknak. Olyan csősz is akadt, akinek két tehene, negyven disznója és számolatlanul sok baromfija volt. A csősz a disznókat szabadon tartotta, az állatok csak akkor mentek be az ólba, ha akartak. Megették a lehullott gyümölcsöt, makkot, nagyon szerették a csigát és a tojást, amit találtak. Túrták a földet, megették a gyökereket, hagymákat. Az állatok etetése csak kiegészítés volt. A disznók sokszor elvadultak a szabadban. Olyan is előfordult, hogy az anyadisznó ősszel csíkos kismalacokkal tért haza. A baromfi is megtalálta tápláléka jó részét a szabadban, a pulykák, a kacsák is előszeretettel ették a csigát. Estére pedig beültek az ólba. Volt olyan csősz, aki tehenet is tartott, 5-20 liter tejet fejt naponta, a tejfölt, túrót pedig eladta a paksi piacon. Egy másik csősz, az állattartás mellett sódert termelt ki, köbözte és építkezésekhez szállította eladásra. Mivel a csőszök a 51 B.K.m.L. V. Ordas. b.2. 23/912. 52 B.K.m.L. V. Ordas. b.2. 24/1914. 53 B.K.m.L. V. Ordas. b.3. 37/920. 54 B.K.m.L. V. Ordas. b.3. 64/920. 55 B.Km.L. V. Ordas. b.3. 106/921.
