Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
187 falu szegényebb rétegéből kerültek ki, a kiegészítő kereset - sóder termelés, állattartás - lehetőséget adott arra, hogy a későbbiekben a család a faluban házat vegyen, vagy építkezzen. Az ordasiak a csőszt nem a falubeliek, hanem inkább a tolnai oldalon fekvő madocsaiak, bölcskeiek, paksiak kártételei miatt fogadták, a falubeliektől nem féltették a gyümölcsöt és a fákat. A szigeti csősznek fegyvere is volt, melyet a hatályos törvény előírásának megfelelően használhatott. 56 Élt is fegyverhasználati jogával: amikor a madocsaiak zsákszámra próbáltak diót elvinni, a csősz kilőtte ladikjuk oldalát. A legjelentősebb kártétel az 50-es évek elején történt. A Nyilasokban a fák egy részét tarvágással kivágták s ácskapoccsal összekötve Paksig leeresztették a Dunán. A bűnösöket elfogták, s 36-an álltak bíróság elé. A csősz által elfogott embereket a XIX. századtól fogva bíróság vonta felelősségre. • A csősznek nem volt szolgálati ideje, de naponta végigjárta a szigetet. A sziget egyik szélén ment oda, a másikon vissza, és közben hallgatózott. Ha valami zajt hallott, odament. Figyelte az ordasi famunkásokat is, mit csinálnak, biztos a saját fájukkal dolgoznak-e. így emlékezett vissza Árki Sándor volt szigeti csősz: "Sokszor engöm nem láttak, de én láttam, ha nem is jelöntköztem oda. " Rögtön meghallotta, ha verték a diót, a sziget bármely pontján volt is. Gyakran ő maga is fával dolgozott, de a napi kerülés soha nem maradhatott el. Az ordasiak tisztelték, becsülték a csőszöket. Munkájukat fontosnak tartották. FAMUNKÁK, ERDŐMŰVELÉS Az ártéri gazdálkodás egyik legfontosabb művelési ága az erdők hasznosítása volt, mert a kitermelt fa jelentette a legjobb fűtőanyagot és a legnélkülözhetetlenebb építőanyagot. Az erdők - így az árterek erdei is - a feudális viszonyok között a földesúr és a jobbágyközösségek közös használatában voltak sokáig. Bár a földesúr tulajdonát képezték, de közösen élték, szükségleteiknek megfelelően. Eleinte egy-egy erdőrészt az használt, aki azt legelőször birtokba vette, elfoglalta. Ez volt az erdőfoglalás módszere. A közös használat tehát azt jelentette, hogy az érdekelt személynek joga volt egyéni célra a területről kiszakítani. Ugyanakkor a közös kifejezés azt is jelenti, hogy közvetlen a foglalás előtt senki más azt nem birtokolta, s így a foglalást tevő, a birtoklásra egyedül jogosult. A földfoglalás azonban korántsem jelentett végérvényességet. Előtte már több alkalommal is bekövetkezhetett, hogy a föld művelés alá került, majd, hogy kimerült, elhagyták és újból erdősödni kezdett. A kimerült föld elhagyásával az egyéni birtoklás joga is B.K.m.L.V. Ordas. b.3. 44/1919.
