Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században

174 tulajdonában lévő kataszteri térképeket, valamint a Hadtörténeti Intézet Térképtárának néhány térképét használtam. AZ ORDASI SZIGET Ordas szigete nem ismeretlen néprajzi irodalmunkban, többször említik müveikben a Duna mente ártéri gazdálkodásának neves kutatói: Andrásfalvy Bertalan, Bárth János. A többségében református Ordas falu a Kalocsai Sárköz nyugati szélén, közvetlenül a Duna mellett helyezkedik el. Jogállása szerint - bár részben megváltotta magát földesurától, a Rudnyánszky családtól - a jobbágyfelszabadításig kontraktus szerint élt. 3 Mint a legősibb települések - így Ordas lakói is - törvényszerűen a vízfolyás mellé települtek, az ártéri magaslatokra, ún. göröndökre. 4 A Duna a falu határában váltakozó szakaszjellegű. Sokat kanyarog. Hol a lerakó, hol az elhordó tevékenysége kerül előtérbe: medrében így szigetek, zátonyok keletkeztek. A folyó mentén pedig a nyers öntéstalajon jó minőségű réti cserjoznom föld jött létre. 5 A falu, mint általában a dunamelléki falvak, az ősi nedvesgazdálkodás időszakában az árterek hasznosításából élt. A határbeli fok elnevezések is erre utalnak: Fok, Sebes-fok, Belső-fok. Ezek a mesterséges és természetes fokok, a folyó övzátonyait átvágva lehetővé tették, hogy minél messzebb jusson el a víz, minél több holtág, tó, lapos rét kapjon éltető vizet. 6 A fokokon átfolyó víz így biztosította a határban elterülő ártéri erdők, legelők, gyümölcsösök vízellátását. Mint az országban mindenhol, Ordason is a XIX. században épültek az árvizek fékentartására a védgátak, így jelentős területek váltak művelhetővé, az eddig művelt földek pedig árvízmentesek lettek. Ezért erősödött meg a szárazgazdálkodás korszakában a falu kertkultúrája, amely a lakosság fő megélhetési forrásává vált. A gabonafélék termesztése mellett elsősorban burgonyát, hagymát, zöldséget és egyéb kerti veteményt termeltek, illetve a szigeti gyümölccsel kereskedtek. A folyószabályozás és a Duna romboló munkája következtében pedig megfogyatkozott a község gátakon belül eső ártéri erdeje. Ezért lett egyre fontosabb az ártér hasznosítása szempontjából a sziget, mely egészen a téeszesítésig ellátta a falu középületeit, s összes háztartását tűzi és egyéb fával, de innen származott a falu gyümölcstermelésének szinte egésze is. A hagyomány szerint - amelyet sokan emlegetnek még az öregek közül, és amit Andrásfalvy Bertalan is lejegyzett 7 - a Duna fő folyása nem a falu és a sziget, hanem a sziget és a tolnai oldal között volt, és a XIX. századi 3 P. L. IV. 165. Ordas 1857. örökváltsági szerződés 4 KÁROLYI Zsigmond 1975. 16. - KATONA Imre 1962. 8. 5 PÉCSI Márton 1959. 11. 6 ANDRÁSFALVY Bertalan 1970. 224.; 1992. 9-10. 7 ANDRÁSFALVY Bertalan 1963. 282.; 1975. 258.

Next

/
Thumbnails
Contents