Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Néprajz - Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bács-Kiskun megyei jogi népszokások (Forrásközlés és forráselemzés)

356 Ad.7. Az eljegyzéssel kapcsolatban szoktak kézfogót is tartani, amelyen a legény és a leány legközelebbi rokonsága vesz részt, s rendszerint a leány házánál tartják. Az eljegyzés után valamelyik fél halálának a következménye, hogy az életben maradott fél ugyanúgy meggyászolja, mint [ahogy] a férj-feleség halála esetén kötelező. A jegyességgel jár, hogy a jegyesek sűrűbben együtt vannak, együtt járnak mulatságokba, szomszédokhoz. Ad.8. A házasságkötés rendszerint a hét utolsó köznapján megy végbe a polgári tisztviselőnél. Erre az aktusra csupán a házasuló felek és a két násznagy, mint tanúk mennek el. Másnap, vasárnap d.e. megy végbe az egyházi, díszesebb esküvő, amely rendszerint mellőzhetetlen, mert ezt tekintik olyan aktusnak, amely a házasságot létrehozza. Ezt mutatja az is, hogy az egyházi kötésre nagyobb súlyt helyeznek, s a tulajdonképpeni lakodalom bevezetője is az egyházi esküvő. A lakodalom költségei általában nem tartják vissza a házasulókat a házasságkötéstől, mert a lakodalmat olyan keretek között tartják meg, amilyen mértékben vagyoni helyzetük megengedi. Ha legszerényebb mértékben is, a lakodalom mégis elengedhetetlen. Násznagy rendszerint rokon szokott lenni, bár gyakori a közeli barát vagy ismerős személy is. A lakodalom lefolyását illetően alig tér el az általában szokásostól: kocsin vonulnak be a templomhoz - a násznép borral, kaláccsal. Este lakodalmi vacsora, tánc, éjfél után a menyasszonytánc következik, amelynél a résztvevő személyek a táncért pénzt fizetnek, amelyből összegyűlt pénzt a fiatalok szükségleteinek beszerzésére fordítják, tehát sem a menyasszonyé, sem a vőlegényé, hanem mindkettőjüké az összeg. A lakodalmi vacsorához szükséges ételneműket (csirke, tyúk, torta, bor) a meghívottak szokták már az esküvő előtti napon összeküldeni, még a jobb módú családoknál is. Éjfélkor a menyasszonyt átvezetik egy másik szobába, ott átöltöztetik, menyecskésen bekötik a fejét és az éjfél után már ebben a ruhában tölti és táncolja végig. A vacsora alatt a vőfély a szokásos rigmusokat mondja: e célból vidékenként vannak hivatásos vőfélyek, akik a lakodalmat, valamint az ezt megelőző hívogatásokat is elintézik. Az említett tanyavidéken a fiatalok rendszerint nyomban önállóakká válnak, tehát a vő és a meny a szülői háznál rendszerint nem szokott maradni. A legény már az esküvő előtt helyet keres, ahova rendszerint ún. kertésznek bealkudik (falusi gazdák tanyájába szabad kertésznek beáll, ami azt jelenti, hogy a tanyán lakik, azért ún. árendát, 20-40 darab csirkét, 50-100 tojást fizet, egyébként a gazdával semmilyen függőségi viszonyban nincs, annak nem alkalmazottja vagy cselédje, hanem önálló, aki minden idejével szabadon rendelkezik. (S a fiatalok ideköltöznek).