Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Néprajz - Fehér Zoltán: A bátyai antropomorf kapufélfák és szemantikai kapcsolataik
255 pár emberalakú kapufélfa árválkodik egy elhanyagolt temető melletti ház kapujában. Tömeges pusztításuk az 1960-as évekre esett. Az anyag gyűjtése és a mostani feldolgozás között több mint harminc év telt el. Ez az oka annak, hogy amit akkor pontosan nem rögzítettem a helyszínen, azt ma már nem pótolhatom. Utólagos gyűjtéssel sikerült viszont a kapufélfákhoz kapcsolódó néphit adatokat találnom, s az elmúlt évtizedekben fellendülő etnoszemiotikai kutatások fölbátorítottak arra, hogy a bátyai anyag puszta leíró közlésénél többet adjak A bátyai kapufélfák elhelyezkedéséből korukra is következtethetünk. Megállapítható, hogy a település magvát képező, középső, legrégibb falurészben az ún. Faluban 16, az 1848 után épült Dobosban 20, a múlt század második felében állatteleltető téli szállásokból állandó lakhellyé, tanyává alakuló szállások közül Alsószállásson 5, Felsőszálláson 2, a 20. század elején létrejövő Negyvenen, és az 1920 után keletkezett Telepen összesen 5 helyen találtam díszesen faragott kapufélfákat. 2 kapufélfa pontos helyét nem tudom megállapítani. Sok kapufélfán meg lehetett találni az állítás évszámát, bár némelyiken alig volt már olvasható. A legrégibb egy Wesselényi utcai (Dobosban) az 1860. vagy 1890. évszámot viselte. 1899-ben készült 2, 1902-ben 1, 1904-ben 2, 1905-ben 1, 1907-ben 1, 1909-ben 2, 1910-ben 1, 1912-ben 1, 1916-ban 1, 1921-ben 1, 1937-ben 1, 1938-ban 1 készült. A többi állításának kora ismeretlen., de ahol meg tudták nevezni azt az ezermestert, aki kifaragta a kapufélfákat - ilyen 5 helyen volt - ott is valószínűsíthető, hogy a munkát a 20. században végezhették. Megállapítható, hogy az általam megörökített kapufák nagyobb része a 20 század elején készült, hisz az újabb falurészekben nem is készülhetett korábban. A legrégibb falurész, a Falu pedig 1848-ban leégett, tehát ennél korábbi kapufélfák nem lehettek. Különben is egy ilyen oszlop élettartama kb. 80 év, s ha korábban álltak is ehhez hasonlók, azokat már régen kicserélték. Nem tudjuk azonban, hogy az efféle kapufélfák állítása mióta szokásos. 1854-ben az úrbéri per folyamán vallották, hogy a forradalom előtt a helység háza mellett volt található Rakovszky földbirtokos háza. "A fundus kerítetlenül állott. Rakovszky bekeríttette, de neki is kapuja soha sem volt." Közelében a másik földesúr fundusa szintén kerítetlen volt 50 H a 19. század elején a bátyai földesurak nem kerítették be telküket, nem volt kapujuk, valószínű, hogy a falu népe sem épített kerítést, sem kaput. Annál is inkább így lehetett ez, mert a korabeli térképek tanúsága szerint Bátya halmaz falu képét mutatta. Később valószínűleg csak egyszerű sövénykapukat építettek, mert ilyenek még az 1950-es évek elején is szép számmal akadtak. így alaposan feltételezhető, hogy az általam megörökített kapufélfák állításának divatja csak a 19. század második felében, vagy inkább utolsó harmadában alakulhatott ki. A Pálos Ede által közölt Győr vidéki kapufélfák azon darabjai, amelyeken évszám olvasható, szintén ebben az időben keletkeztek. 51 Ennek ellenére lehetségesnek tartom, hogy ez 50 Pest megyei Levéltár (PL) IV. 165. Bátya. 51 PÁLOS Ede 1906. 173-188.
