Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Régészet, éremtan - Gallina Zsolt–Hajdrik Gabriella: 10–11. századi temetőrészlet Homokmégy–Székesen

153 Az északi temetőárok közelében, de még azon belül előkerült egy lókoponya. Valószínűleg óvó-védő szerepe lehetett, távol tartotta a temetőtől az északi gonosz erőket. Ugyanakkor a póznára húzott lókoponyák és -bőrök a halottak nyugvóhelyét is jelezhették.

9 Számos hasonló jelenséget ismerünk kora Árpád-kori temetőinkben és falvainkban.

10 A sírok tájolása és alakja A temetőrészletben a sírok É-D-i irányú szabálytalan sírsorokat alkotnak. A tájolás normál eloszlást mutat a Ny-K-i főirányhoz képest. A sírok mintegy harmadában 10-30° eltérés van D felé (DDNy-KÉK, DNy-ÉK). Viszonylag kevés esetben temetkeztek ENy-DK-i és NyÉNy-KDK-i irányban. Egy sírt merőlegesen ástak meg a főirányra (13. sír - ÉNy-DK 330°-150°). A sírgödrök - a megfigyelhető esetekben - igen változatos formákat mutattak. I. típus: A leggyakoribb a téglalap alaprajzú aknasír, keskeny és szélesebb változatban. A sírgödör sarkait vagy végeit többnyire lekerekítették. II.: Több esetben figyeltünk meg trapéz alakú sírgödröt. Ennek több altípusát különíthetjük el: fej felőli oldalon kiszélesedő (13., 77.), fej felől kiszélesedő, lekerekített végű (27., 82.), láb felőli oldalon kiszélesedő - fordított trapéz alaprajzú - (22., 36.) sírok. Néhány hosszú, keskeny sírgödör esetében a fej felőli oldal alig szélesebb, ezek átmenetet képeznek a téglalap alaprajzú formák felé (48., 50.). III.: Az ovális sírgödrök oldalai és végei erősen íveltek (54., 65., 83.). Több esetben a sírgödör végét erősen lekerekítették, de az oldalfalat többé-kevésbé egyenesen alakították ki (35., 41., 69., 72., 89.). IV.: A teknő alakú sírgödröknél a falak hosszanti és keresztirányban is íveltek (49., 51., 59., 66., 70., 85.). A sírgödör legmélyebb pontja a gödör középső részén található, a koponya általában feltámasztották. '

] 9 Mindezt keleti néprajzi párhuzamok alapján feltételezhetjük (LÁSZLÓ Gyula 1943. 56. - MÉRI István 1964. 113.). 10 Hasonló óvó-védő szerepű jelenséget figyeltek meg a káli és sárbogárdi temetőkben, ahol a sötét É-i erőktől bálványfák vagy póznára kiaggatott lókoponyák védték a temetőt. Sárbogárdon még szarvasmarhát is temettek a temető É-i szélén (TETTAMANTI Sarolta 1975. 89. - SZABÓ János Győző 1970. 270.). Talán a rituális koponyakitűzés szokására utalnak a Majs-Udvari réteken feltárt temető sírjai között talált ló- és marhakoponya töredékek (KISS Attila 1983. 153-154.) és Szentes-Borbásföldön a temető É-i szélénél lelt lócsontok (SZABÓ János Győző 1970. 269.). Püspökladány-Eperjesvölgyben feltárt 10-11. századi temetőben - egy sír nélküli szabad térségben - 2 méter mélyre leásott faoszlopot, bálványfát találtak. E "szent berket" fegyveres férfisírok vették körbe (NEPPER Ibolya 1996. 245.). Hajdúdorog-Gyúláson a temetőt É-on (és talán Ny-on) árok, a D-i oldalon egy földbeásott lókoponya, K-en kutyasír zárta. E körülhatárolásnak hitvilági szerepe a halottak lelkének védelme lehetett. A lókoponya kifüggesztése és rituális szerepe Árpád-kori falvainkban is megfigyelhető (MÉRI István 1964. 111-115. - FODOR István 1996. 229.). 11 Tettamanti Sarolta - a halimbai temető kapcsán - az ovális és a trapéz alakú sírgödrökbe temetkezőket idegen elemnek tekinti a temetőn belül (TETTAMANTI Sarolta 1975. 90., 112.).