Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Régészet, éremtan - Balogh Csilla–Pintér László: Avar sírok Városföldről
106 A sírok/csontvázak tájolása A sírok tájolása általában ÉNy-DK volt, kisebb-nagyobb eltérésekkel Nyugat felé. Ezektől csak a Ny-K tájolású 48. üres sír tért el a temető nyugati szélén, de e sírral kapcsolatosan fenntartásainkat a sírleíráskor már megtettük. Kissé eltértek ÉENy-DDK tájolásukkal az északkeleti szélen elhelyezkedő 9. és a 37. sírok, mindkettőben az általánostól eltérő testhelyzetben fektetett halottal, és a 49. sír, ami üres gödör volt. A sírgödrök alakja, mélysége A löszös-homokos altalajban a legtöbb esetben a sírok foltja határozott körvonallal jelentkezett. A feltárt 32 sírból 25 esetben téglalap alakú, függőleges oldalú aknasírba temettek, amelyeket gyakorlatilag valamennyi esetben 50-70 cm-rel hosszabbra ásták a "kelleténél". A területen folyt mezőgazdasági müvelésnek esett áldozatul a 31. sír, amit korábban gyümölcsfa telepítése során olyannyira tönkretettek, hogy a gödör alakja gyakorlatilag követhetetlenné vált. Néhány esetben a gépi fölmunkák során is bolygattak meg sírokat, így ezekben a bolygatás mértékétől függően megfigyeléseinket bizonytalannak tartottuk. Rabló szándékú bolgygatást két sírban —-1., 11. sír — tapasztaltunk, ahol a sír fej felőli végére ástak rá. A sírmélységeknél megfigyeltük, hogy a gyermekek sírját relatíve sekélyebbre ásták, mélységük a nyesett felszíntől 5-54 cm között változott, míg a felnőtteknél a sírmélységi adatok 30-106 cm között mozogtak. A padmalyos sírok 3 A Kecskemét-Városföldön feltárt temetőrész 32 dokumentálhatóan megfigyelt sírjából az aknasírokon kivül hat sírt — 6., 15., 33., 36., 41., 42. sír — padmalyos kiképzésűnek határoztunk meg. Elhelyezkedésük a temető feltárt részén belül rendszert nem alkotott. A sírok laza, homogén, világos betöltésű, téglalap alakú foltja alig ütött el az altalajtól. Valamely hosszanti oldalukhoz szabálytalan alakú, humuszos, kevert betöltésű folt kapcsolódott, ami padmalyra, pontosabban annak beszakadására utalt. Kivételt képezett a 41. sír, ahol csak az álakna foltja jelentkezett, de a bontás 3 A padmalyos temetkezésekről nincsen nagyobb lélegzetű összefoglaló munka, kataszterük összeállítása sem történt meg. A 10-11. századi temetőkben előforduló padmalyos sírokról Tettamanti Sarolta írt a temetkezési szokások összefoglalásánál (TETTAMANTI Sarolta 1975. 90.), az újabb feltárásokról pedig a SzegvárOromdülői 10-11. századi temető közlésében olvahattunk (BENDE Lívia-LŐRINCZY Gábor 1997. 225.). A Szentes-Borbásföldön feltárt 10. századi temető egyik sírja alatt előkerült egy kora avar padmalyos sír, aminek publikációjában a szerző — nem törekedve a teljességre — több olyan kora avar lelőhelyet sorolt fel a Tiszántúlról, ahol padmalyos sír is előkerült (LŐRINCZY Gábor 1996. 181.).
