Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora
85 Hát, mikó ment hazafele szilveszterkor... az eső esegetett, a dőlőút síkos volt. Hogy el ne essen, az ekevasat a kalapjaho tűzte. Megcsúszott a gyerek, az útárok meg tele volt vízzel, belerántotta az ekevas a kalapot is, elveszett a kalap is. Hát, hazamegy a gyerek. Köszön az anyjának: - Jó napot, édesanyám! - Jó napot, kisfiam! Mit szolgáltál? - Szolgáltam, édesanyám, egy ekevasat. -Hova tetted, édes fiam? - A kalapomho tűztem - mondja -, oszt belerántotta a kalapom is az ekevas az árokba, a víz alá elmerült. -No, te bolondos fiam! Hát, nem úgy kellett volna! - Hát hogy ? - Hát, kis kötelet kötöttél volna, ráhurkoltad volna az ekevasra, a válladra vetted volna, oszt hazahoztad volna. - Jól van, édesanyám, máskor így csinálom. A harmadik esztendőben, már akkor nagyobbacska volt, akkor meg szolgált egy kis borjút. Hát, a bornyú nehezen ment, ráhurkolt egy kötelet a bornyú nyakára, felvette a vállára, vitte haza. Megfulladt a bornyú, mire hazaért. Letette a nagyajtó elé a gyerek a bornyút. Bemén, köszön az anyjának: - Jó napot, édesanyám! - Jó napot, kisfiam! - Szolgáltam édesanyám, egy bornyút. - Hová tetted, édes fiam? - Itt van az ajtó előtt, meg van dögölve... - 0, te bolondos fiam, nem úgy kellett volna! -Hát, hogy? - Hazavezetted volna szépen - azt mondja -, oszt bekötted volna a jászolra, szénát adtál volna neki enni... - Jól van, édesanyám, máskor úgy csinálom. Hát, megint elszegődött a gyerek. Szolgált egy esztendőt. Akkor meg szolgált egy lányt. A nyakára kötötte a lánynak a kötelet, oszt hazavezette. Bekötötte az istállóba a jászolhoz, szénát adott elébe, oszt otthagyta. Bemén, beköszön az édesanyjának: - Jó napot, édesanyám! - Jó napot, kisfiam! Mit szóigáltál? - Szolgáltam - azt mondja - egy lányt. De mán akkor gagri vót a gyerek. - Édes fiam, hova tetted? - Beköttem a jászolba, úgy, ahogy édesanyám mondta. Szénát adtam neki.
