Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Merk Zsuzsa: A katolikus egyház és a bukovinai székely telepítés a Délvidéken (1941–1944)

49 Az 1941-es jelentés szerint a telepítettek száma 13 726 fő, de ebben nem szerepelnek Andrástelke és Andrásháza református székelyei. " A hivatalos adatok alapján azonban a Bukovinából kitelepítettek száma 13 198 fő, ami kevesebb, mint amennyi a röviddel a telepítés befejezése után, 1941. július 26-án készült jelentésben szerepel. Nem tudjuk, hogy mekkora is pontosan a különbség, mert a reformátusok számát nem ismerjük. Az 1942-es Schematismus szerint Andrástelkén 400-an éltek. Feltételezhetjük, hogy a hivatalos adatok és az 1941-es egyházi jelentés között az eltérés több mint 1000 fő. Az 1942-es Schematismus alapján a telepeken élők száma 17 133, de ebből Andrásháza református lakói hiányoznak. Másfél év elteltével tehát tetemesen megnőtt a lakosság. Mindezt nem magyarázhatjuk csupán a természetes szaporodással. A telepen élők között szerepelhetnek olyanok is, akik már korábban is itt éltek. Tudunk ilyenekről, a visszaemlékezők említettek bunyevác kovácsot, bácskai magyar kocsmárost, számuk azonban nem lehetett nagy. A székelyeken kívül a falvakba letelepültek egy részét vallásuk alapján elkülöníthetjük. Az 1942-es Schematismus 258 más vallású (görögkeleti, evangélikus, görögkatolikus, baptista, nazarénus), azaz nem katolikus vagy református lakosról tudósít, s ez a szám nem jelentős. Élhettek azonban a székelyeken kívül is katolikusok a telepeken (bunyevácok, sokacok), őket azonban a Schematismus alapján nem tudjuk elkülöníteni a székelyektől. Horthyvárán találjuk a legnagyobb számú nem katolikus lakost. (A telepet hadikfalviak lakták, akik valamennyien katolikusok voltak.) Görögkeletiek, valószínűleg szerbek százan, reformátusok harmincan éltek a faluban az 1942-es Schematismus szerint, mellettük még 5 nazarénus. Kerültek a telepekre igen kis számban vitézek, akik a székely falvakban kapták meg a címükkel járó birtokot. Számba kell vennünk azokat a székelyeket is, akik nem a szervezett telepítéssel, hanem azután jöttek a Bácskába. Találkoztunk gyűjtéseink során olyan családdal, mely korábban a jobb megélhetést keresve elhagyta bukovinai faluját, s a kitelepítés hírére indult meg a Bánátból a székely telepek felé. Valószínűleg nem egyedi esetről lehet szó. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bukovinai székelyek erős összetartozástudatát, s természetesen azt sem, hogy a gazdag bácskai földek a jobb megélhetés reményével, a tulajdonszerzés lehetőségével kecsegtettek. A kitelepítéskor ugyanis még nem volt kidolgozott a földhöz juttatás rendszere. 23 KÉL Generalia sz. n. 1941. július 26. 24 OL К 184-1941-137-135280. Ősy-Oberding József 1967. 185.; A. Sajti Enikő 1984. 47. - Stark Tamás 1989. 66. 25 OL К 184-1941-137-135280. A Külföldi Magyarokat Hazatelepítő Kormánybizottság 7. számú tájékoztatója 26 TIM Adattár 1235. - A Tolnába, Baranyába, Bács-Kiskun megyébe 1945-ben letelepített székelyekhez is csatlakoztak pl. Déva környékiek, akik a századfordulón hagyták el Bukovinát.