Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Merk Zsuzsa: A katolikus egyház és a bukovinai székely telepítés a Délvidéken (1941–1944)
50 Az 1942-es Schematismusban már szerepelnek azok a moldvai csángók is - az egyházi összesítés alapján nem tudjuk elkülöníteni őket a székely telepeken, mert valamennyien katolikusok -, akik ebben az évben jöttek a magyar kormány propa27 gandájának hatására. A hivatalos adatok szerint 1631-en érkeztek az év folyamán. A természetes szaporodás is jelentősen növelhette a falvak lélekszámát 1942-re. A bukovinai székelyeknél nem ritka a 6, 10, vagy az ennél többgyerekes család no sem. A születések számának emelkedéséhez hozzájárult az is, hogy az a hír terjedt el a telepítés kezdetén, miszerint a házaspárok házat, földet kapnak. Valóságos házasodási láz tört ki, mint arról Tamás Krizant ferences szerzetesnek az érseki főhatósághoz 1941. június 9-én írott levelében olvashatunk: „Kívánatos volna egy utasítás kiadása, melynek értelmében a nevezett lelkészkedők különös gondot fordítsanak arra, hogy a szertelen házasságakciót mérsékeljék. Itt ugyanis az a felfogás járja, hogy aki megnősül, kap külön házat, s majd földbirtokot is, s bizony sok házasság hevenyében jött létre." Az 1941 júliusi jelentés, illetve az 1942-es Schematismus lélekszámra vonatkozó adatainak összehasonlításakor néhány telep esetében lényeges eltéréseket tapasztalunk. Vannak olyanok, melyeknek lakossága csökken (Fogadjisten, Hadikkisfalu, Adjisten, Istenes), néhányé pedig tetemesen megnövekedik, az átlagosan jellemző növekedésnél lényegesen jobban (Hadikújfalu, Bácsjózseffalva, Horthyvára). Az utóbbi települések elhelyezkedése igen kedvező, Hadikújfalu közel Bajmokhoz, a Szabadka-Zombor vasútvonal mellett; Bácsjózseffalva, Szabadka, Csantavér, Topolya közelében, a Szabadka-Újvidék vasútvonalnál; Horthyvára pedig Újvidéktől nem messze, szintén a Szabadka-Újvidék vasútvonal mellett fekszik. Lélekszámukat tekintve 1942-ben ezek a legnagyobb telepek (Hadikújfalu 1845, Bácsjózseffalva 1879, Horthyvára 1686 fő), s voltak üres házak, ahova az újonnan jöttek letelepedhettek. A lakosságcsökkenést mutató falvak kicsik, 300-400 fős telepek, s éppen azoknak a településeknek a közvetlen közelében fekszenek, melyeknek látványosan megnő a lélekszámuk. Különösen szembetűnő ez a jelenség Bácsjózseffalva, illetve Istenes esetében. Míg az előzőé több mint a kétszeresére nőtt, az utóbbi a felére csökkent. (Az egyházi beosztás szerint Bácsjózseffalva vikáriának Istenes a filiális községe volt.) A lélekszámváltozásban, s elsősorban a telepítés kezdetén, minden bizonnyal szerepet kapott a székely falvakon belüli népesség-cserélődés. Hasonló jelenségnek 27 Stark Tamás 1989. 66. - A baranyai területen lévő dobrovoljac telepekre 53 moldvai csángó családot, 161 főt telepítettek. Többségük tehát a Bácskába került. - A moldvai csángók hazatelepítésére tett kísérletekről V. Kápolnás Mária 1992. 277-296. 28 TIM Adattár 1140. Elekes Dénes Istenáldás, Istenföldje, Székelytornyos plébánosának visszaemlékezései. 29 KÉL Generali 2357/1941.
