Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Adalékok a jogi néphagyománykutatás történetéhez

214 rey Ákos közreműködésétől pedig, korábbi témához kapcsolódó cikkei ellenére nem remélt különösebb eredményt. Örömmel nyugtázta viszont, hogy ha a jelentések feldolgozására és a gyűjtés módszereinek kidolgozására nem is vállalkozott Bonis, a szakirodalom összefoglalását, ha Szendrey Ákos nem vállalja, megírná. Az összegyűlt anyag feldolgozására és a módszertani munkára Hofer - a Táj- és Népkutató Intézet javaslatával és Györffy professzor egykori szándékával egyezően - legalkalmasabbnak a néprajzi ügyekben szakképzettséggel és gyakorlattal bíró Papp László budapesti ügyvédet találta. Egy külső személy megbízásának gondolata már korábban is felmerült, de pénz hiányában elvetették azt. A Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézetének Baráti Szövetsége 1943 februárjában 2. 000 pengőt szavazott meg a „népi jogéletkutatás" minisztériumi feladatainak megoldására. Még ugyané hónapban megbízták Papp Lászlót a minisztériumhoz érkezett jelentések anyagának feldolgozásával. 4. Papp László Hajdúszoboszlón született 1903-ban. Középiskoláit Pécsett és Kecskeméten végezte. A kecskeméti református jogakadémia hallgatója volt; 1927ben Szegeden a jogtudományok doktora lett, majd néprajz, régészet és művészettörténet tárgykörökből bölcsészeti doktorátust szerzett. Elsőéves joghallgató korától a kecskeméti városi múzeumban és könyvtárban dolgozott, 1927-ben fél évet a Nemzeti Múzeumban töltött, ahol többek között részt vett a Néprajzi Tár gyűjteményének kezelése és rendezése körül folyó munkálatokban. Bátky Zsigmond, a Tár vezetője a hivatalos minősítés elismerő sorai mellett meleg szavakkal méltatta lelkes munkáját: „A hivatalos időn túl is, egész nap tartó munkálkodásban tanúsított lankadatlan szorgalma, sokoldalú érdeklődése, kötelességérzete és kifogástalan kollegiális magatartása teljes elismerésünket érdemelte ki."

48 A Kecskeméten töltött nyolc év után az előzetes ígéretek ellenére Papp Lászlót nem véglegesítették a múzeumban. Hóman Bálintnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának ajánlása is hiábavalónak bizonyult: „a magyar múzumügy szempontjából nem közömbös, hogy egy kiváló képzettségű és hivatott múzeumi ember a maga helyére kerül-e, vagy pedig a muzeális munkakör számára végleg elvész", a 45 U. o. 46 „mert tudomásom szerint nincs más magyar ember, akinek ilyen kétféle képesítése volna." (OL К 579 IM 17443/1943.) 47 OL К 579 IM 17443/1943. 48 U. о.