Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Adalékok a jogi néphagyománykutatás történetéhez

215 város elzárkózott korábbi ígéretei beváltásától. A Kecskeméten „évek óta gyűjtött, s utóbb is túlnyomórészben a múzeum archívumában maradt anyagának irodalmi feldolgozása elé pedig a múzeum igazgatója gördített akadályokat, aki a gyűjtött anyagot a sajátjának tekintette." Kecskeméti évei alatt Papp László főleg néprajzi és régészeti kérdésekkel foglalkozott: Kutatásai az alföldi magyarság településtörténetére, a magyar ház, s általában az alföld népe tárgyi művelődésének történetére vonatkoznak. Miután nem lehetett reménye a város döntésének megváltoztatására, 1931 októberében megvált a közgyűjteményi szolgálattól. Budapesten bírói-ügyvédi oklevelet szerzett, de amikor lehetősége nyílt, hogy ismét a múzeumügy területén dolgozhasson, a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízása alapján, a múzeumigazgatói állás reményében elvállalta a keszthelyi Balatoni Múzeum államosításával járó munkák irányítását. Azonban a terv meghiúsult, mert a kormányzat az e célra szánt összeget a székesfehérvári múzeumra és ásatásokra fordította. Papp László 1937-től ismét visszatért Budapestre, s ügyvédi gyakorlatot folytatott. Györffy István professzor hívására 1939-től bekapcsolódott a „népi jogéletkutató munkaközösség" tevékenységébe. Részt vett az Országos Táj- és Népkutató Intézet kiskunhalasi kutatóútján, 1940-ben kutatócsoportot vezetett a felső Tiszahátra. Indulásától figyelemmel kísérte, irányította, általános és módszertani cikkeivel segítette a jogi néphagyományok kutatását. 1943-ban - mint arra legalkalmasabbnak talált személyt - az igazságügyminiszter megbízta a jelentések összefoglaló ismertetésének és csoportosításának megírásával. A következő esztendőben el is készítette a kívánt összegzést. Az eredeti megbízás a gyűjtött anyagot tudományos és jogi szempontból feldolgozó munka megírására szólt, Papp László véleménye szerint azonban a beküldött jelentések annyira „szerteágazóak és egyenetlenek" voltak, hogy csak az első próbagyűjtés eredményeiként tartotta értékelhetőnek ezeket. Viszont egy tervei szerint a magyar népi jogszokásokról kiadandó könyv példaanyagaként felhasználhatónak találta az összegyűlt anyagot. 49 U. o. 50 U. o. 51 Papp László: A régi kecskeméti viselet. Kecskemét, 1929.; A keresztény egyházi élet első nyomai és középkori emlékei Kecskeméten és környékén. Katolikusok Lapja. 1930. 4-11.; A kecskeméti viselet múltja. Ethn. 1930. (Doktori értekezés); Ásatások a XVI. sz-ban elpusztult Kecskemét-vidéki faluk helyén. Népr. Ért., 1931.; A kecskeméti tanyatelepülés kialakulása. Szeged, 1936.; Boszorkányság, babona, kuruzslás a régi Kecskemét életében. Ethn. 1933.; A kurtakocsmák üldözése a régi Kecskeméten. Népünk és Nyelvünk. 1938.; Adalékok az alföldi ház- és tüzelőberendezések történetéhez. Népr. Ért., 1939. 52 OL К 579 IM 17443/1943. 53 OL К 579 IM 11290/1944., EA 13. 300 Papp László jelentése 1. (E szám alatt egy 8 lapból álló töredék található. Viszont az EA 13. 332 [dr. Bana István(?) A népi jogéletkutatás „próbagyűjtés" válaszairól adott részletes vélemények és összefoglalás. Bp., 1939-43. 62 lap] szám alatti anyag ennek folytatása, s így egésszé kerekedik.) 54 Ezt a munkát végül nem Papp László, hanem évtizedekkel később Tárkány Szűcs Ernő írta meg, melynek példaanyagához a gyűjtési eredmények egy töredékrészét fel is használta.