Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bárth János: Migrációs adatok a Duna-Tisza közi határperekben
19 1. Parasztgazdák, akik valamely helységből más helységbe telepedtek át. Parasztközösségből parasztközösségbe kerültek. Valamiféle paraszti kultúra részesei voltak, amelynek elemeit magukkal vitték. Új lakóhelyükön idomultak a létező hagyományokhoz, esetleg előző kultúrájuk elemeivel befolyásolták azt. Ha az új lakóhelyen éppen születőben volt a sokfelől jött lakosok új közösségi kultúrája, az előző lakóhelyről vitt kulturális elemek fundamentális építőkövekként kerülhettek bele a születő, formálódó hagyományba. Ezek az áttelepülő parasztgazdák összekötő láncszemet jelenthetnek egymástól elkülönülő parasztközösségek kulturális kapcsolatainak, néprajzi hasonlóságának magyarázatához. 2. Olyan személyek, akik rövidebb ideig, esetenként átmenetileg, nem földesgazdaként tartózkodtak a vitatott határú településen, hanem - úrféleként: gazdatisztként, bérlőként, postamesterként stb. Ezek a személyek azért fontosak, mert részt vehettek a hagyomány-teremtésben, illetve befolyásolhatták a hagyományt. - kézművesként, kocsmárosként, mészárosként Szerepük hasonló lehet a kultúra formálásában, mint az úrféléké. - szolgaként, béreslegényként Ha odébb álltak, valamit magukkal vihettek a helység hagyományos kultúrájából. Új lakóhelyükön, vagy új lakóhelyeik valamelyikén megbecsült parasztgazdává válhattak, és letéteményesei, hordozói lehettek egy parasztközösség kultúrájának. - pásztorként A pásztorok két okból is fölöttébb fontosak lehetnek a migráció kutatása szempontjából. Elsősorban azért, mert sokat költözködvén, mozogván a helységek között, a különböző kultúrák és kultúra elemek közvetítői lehettek. Másrészt, megszedvén magukat, módos gazdákká válhattak. Példaként említhető a keceli Raffai András, aki pataji juhászból vált a XVIII. századi Kecel első parasztgazdájává. Mindebből következik, hogy a nem parasztgazda tanúk, illetve a könnyen odébb álló, lakóhelyüket gyakran változtató tanúk migrációs vonatkozású vallomásait is alaposan figyelembe kell venni a kutatásnál, de a paraszti kultúra formálódásának története szempontjából másképp kell értékelni, mint a parasztgazdák hasonló emlékezéseit. A régi, kontinuus Duna menti falvak esetében a vallomások alapján néha nehéz megkülönböztetni az igazi migrációt a kényszerű bolyongástól. Előfordul, hogy valamely szűkszavú vallomás költözést, végleges lakóhelyváltoztatást sejtet, holott csak átmeneti eltávolodásról van szó, amelyet hamarosan visszaköltözés követett. Esetleg a vallomásban éppen a visszaköltözés ténye kerül szóba olyan megfogalmazásban, mintha az elsődleges költözés lenne. Például akadt olyan tanú a XVIII.
