Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bárth János: Migrációs adatok a Duna-Tisza közi határperekben
20 század első felében, aki több perben is elmondta, hogy Kecskeméten születvén, Kecskemétről költözött Fajszra.' Bármilyen valószínűtlen is a dolog, a kései történész kénytelen elsődleges migrációs adatként kezelni e vallomást, ha nem tudja összevetni más hasonló adatokkal. Szerencsére ebben az esetben felsorakoztathatók olyan vallomások, amelyek fajsziak Kecskemétre költözésről, illetve részbeni viszszaköltözésről tanúskodnak. ~ Ezen adatok ismeretében valószínűsíthető, hogy a Kecskemétről Fajszra költöző tanú esete beilleszthető a Fajszról Kecskemétre, majd Kecskemétről Fajszra visszaköltöző hajdani fajsziak XVII. század végi - XVIII. század eleji kálváriájának históriájába. Alább idézek néhány olyan vallomást, amelyekben lakóhelyükről elindult, majd ugyanoda visszatért tanúk beszéltek bolyongásaikról. A népi kultúra fejlődése szempontjából a „bolyongó" tanúk szerepe sem hanyagolható el, mivel idegenben járva új ismereteket sajátíthattak el és ezeket hazavihették falujukba, városukba. Például, ha kis faluból menekült valaki és néhány évet mezővárosban: Patajon, vagy méginkább Kecskeméten töltött el, hazatérve falujába bizonyára hazavitt valamit Pataj vagy Kecskemét mezővárosi hagyományából. Különösen így volt ez, ha nagyobb csoport mozgott együtt. Feltételezhető, hogy az idegen mezővárosban néhány évet eltöltött csoport tagjai falujukba hazatérve másként gondolkoztak, másként viselkedtek, mint korábbi falusi életükben. Követendő ideáljukká válhatott a mezővárosi életmód, a kecskeméti, pataji parasztpolgári mentalitás. Alábbiakban a falujukba visszatért „bolyongó" tanúk idézése után a fentebb körülhatárolt táj XVIII. századi határpereikből olyan tanúk neveit közlöm, akik életükben valamely helységből másikba költöztek, és ezt a tényt vallomásaikban fontosnak tartották elmondani. Ha a hajdan feljegyzett szavaik valamiért tanulságosnak tekinthetők, a nevek után közlöm a vallomások megfelelő részletét is. Természetesen a névsor nem teljes. Csak néhány jellemző migrációs irányra és vonulatra kívánok rámutatni. Ha a nevek után nem teszek utalást a foglalkozásra, akkor parasztgazdáról, szántóvető emberről van szó. Az ettől eltérő foglalkozásokat, különleges funkciókat jelzem. Előfordul, hogy valamely név egy migrációs irány esetében is többször szerepel. Ennek oka, hogy bizonyos tanúkat több perbe is megidéztek, illetve egy per több vallatása alkalmával is megszólaltattak. Az újabb és újabb megszólalások újabb és újabb migrációs információkat tartalmazhatnak. Másrészt sok esetben fölöttébb nehéz eldönteni, hogy két hasonló hangzású név valóban ugyanazt a személyt takarjae. Jelen közleményemben ilyenfajta tanú-azonosításra semmiképpen nem vállalkozhatam. 54 KÉL. II. Hp. O. 15. 117. p. - Keserű János 70 éves, fajszi, 1748. 55 KÉL. II. Hp. O. A. 135-141. (Fájsz- Bogyiszló, 1734.)
