Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Csík Antal: A lőcsös parasztkocsi készítése Kiskunmajsán
197 Annak sem volt becsülete és hitele, aki a jó minőségű Winter kocsitengely jelét hamisította a gyenge minőségű Rima kocsitengelybe. A vevő gondosan ellenőrzött minden alkatrészt, még a rudat is kipróbálta úgy, hogy a kocsi hátsó tengelye közé dugta, és rákapaszkodott, a jó rúdnak ezt is bírni kellett. A kocsik ára a két háború között általában 2000-2100 pengő volt. Eladás után aztán úgy osztoztak a pénzen, hogy 700 pengő volt a vasanyag költsége, 700 pengő a kovácsmester munkadíja, és 700 pengő a bognáré, anyag és munkadíj fejében. Pedig egy hét kevés volt háromnégy bognárnak a kocsi elkészítéséhez. A KACSAFEJES NYÚJTÓ VÉGDÍSZ Nemcsak a kovácsok, de a bognárok is igyekeztek kidíszíteni a kocsi faalkatrészeit. Nem mindegyik bognár, csak az ügyesebb mesterek vitték munkájukba alkotó egyéniségüket, vagy őseik szépérzékét. Ilyen bognár dinasztia utolsó ága Majsán a nyugdíjas Berényi Béla. Nagyapja Kiskunfélegyházán született 1843-ban és a malomács szakmát kitanulva került Tömörkénybe szélmalom-bérlőként. Apja Kisteleken tanulta ki a kerékgyártó szakmát és a múlt század végén került Majsára. Magával hozta szerszámait, a kocsi módiáit, mintáit. Itt nősült meg, később fia folytatta a mesterséget. A fiának is nagy tehetsége volt a famunkákhoz, mert fiatal segédként a harmincas években még faintarziás hegedűket is készített. Elmondása szerint édesapja készítette a kacsafejes nyújtóvégdísz módiáját még a századfordulón. Mert nem elégedett meg az általános szokásként a nyújtóvégek bőgőnyakas díszítésével, ezért készítette. A módlát átéve a fia még használta, majd a negyvenes évek végéig. A kacsafejes módla hossza: 42,8 mm, szélessége: 50 mm, vastagsága: 8 mm. A kacsafej hossza 190 mm. Anyaga kőrisfa. A MAJS AI KÖNNYŰ LŐCSÖS PARASZTKOCSI FŐBB JELLEMZŐI A majsai kocsi alapméretét mindig az oldalhossz határozta meg. Méretei öt, öt egész öt, hat, és hat és fél sukkosak voltak. Minden esetben egyközfás oldalúak voltak vagy közfa nélküli kancaoldalasak voltak. Ritkán volt vasalt díszes oldalmérevítőjük. Az oldalmerevítő sticni is általában két részből állt. Az alsó csigákhoz kapcsolódott magyar bajuszforma zenkdíszítésű felsőrész, amely az oldalakat szélesen két ponton támasztotta meg bilincsekkel. Az oldalfelsőkben hátul lyukasfejű zenkes csavart használtak a hátsó saroglya kikötésére. Jellemző volt még az oldalfelsők egy lemezből hajtott csőszerű vasalása. A hátsó vánkosfa és a förgetyü végein lévő rakoncaágasok távolsága mindig 36 col volt. Különbség volt, hogy az első kerekek mindig kisebbek voltak, mint a hátsók. Ha az első kerekek 36 colosak voltak, akkor
