Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Csík Antal: A lőcsös parasztkocsi készítése Kiskunmajsán

198 a hátsók 40 colosak. Mindig 4 col különbség volt a kerekek között, és 40-45 milliméteres ráf szélességűek. Mint mondják, a majsai vidék homokos, szegények az emberek, még a kocsijukon is kevesebb a drága vas. Nem úgy a nehéz, kötött talajú vidékeken, hol nagyobb, szélesebb és erősebb vasalású kocsikat készítettek. ÖSSZEFOGLALÓ Európa legősibb kocsiábrázolása a Kárpátmedencében előkerült i. e. 4 évezredből a budakalászi cserépkocsi. A magyar honfoglalók magukkal hozták az Ázsiában kialakult kocsitípust. Mátyás királynak tulajdonítják a kocsi feltalálását. Ekkor terjedt el egész Európában a magyar kocsitípus és indult fejlődésnek külön-külön. Nevét a dunántúli Kocs községről kapta. A majsai új telepesek 1743-ban még nem gyártottak kocsit, mivel első kovács a községben 1781-ben volt. Talán a céhes iparosok hozták magukkal a kocsigyártás tudományát a nagy kocsigyártó központokból, Szegedről, Dorozsmáról, Nagykőrösről. A kocsi legfontosabb része a kerék, amelyet a bognár szakma elődjei, a kerékgyártók készítettek, 36-40 col átmérőben 10-12 küllővel és kovácsok vasalták, húzták fel a ráfot, karikákat melegen. A kocsi oldalmérete volt a kocsi alapmérete is. A majsai kocsik 5-7 sukkosak voltak. 1 sukk = 29,4 cm. Voltak deszkaoldalak, egyközfás és közfa nélküli kanca oldalúak. A kocsi alvázán látszik, hogy erdetileg két összekötött kétkerekű taligából alakult ki. A hátsó tengely nyújtó és nyújtószárnyak a párnafa közé voltak beszorítva vas cuppántokkal. Az első tengely és az első párnafa közé a rúdszárnyak voltak hasonlóképpen összefogva. Fordulást az első tengelybe fúrt derékszög biztosította. A hátsó fürhéc a kocsi oldalakat fogta össze és a hátsó csatlás9kat kapcsolták hozzá. Az első fürhécnél fogva húzták a lovak az egész kocsit, amely a rúdszárnyakra szerelt erősen vasalt gerenda volt, összekötve az első kocsitengellyel és az első csatlásokkal. Az oldalvégek lezárása az első és hátsó saroglyával történt, mely hajlott gyökérből készült vasalásokkal. Fontos volt a kocsirúd anyaga, hogy baleset esetén ne szilánkosan törjön, ezért nyírfából készítették a kocsitípusonként más vasalással. Az oldalak kitámasztására szolgált a lőcs, melyek fából erősen vasalva, később tiszta vasból készültek. Kocsiülések egyszerűen négy vaskapoccsal az oldalukra kapcsolhatók háttámlával és csak később terjedt el a fa- és vasféderes ülés. Miután a kovácsok, bognárok elkészítették a kocsi fő alkatrészeit, kezdődhetett az összeállítás. A tengelyekre fölhúzták a kerekeket, vízszintes helyen összetolták az elejét és a hátulját derékszöggel összekapcsolták. Oldalakat felrakták saroglyákkal. Lőcsöket, oldalkitámasztókat felcsavarozták. Esetleg a kocsi alját bedeszkázták, rudat beszabták, az ülést feltették, és kész is volt a kocsi.