Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

157 vetni azt a kölest, mer ha nem sietett hazáig vagy nem birta vetni, akkó megverték az . - »40 utcán... Apró magvakat azért szórtak, mert amíg nem szedték föl a boszorkányok a földről, addig nem árthattak. „Ha valaki éféli misére bement a Luca-virgáccsá, minden boszorkány visszaforA '* "41 dut... Ha valaki fölismerte a boszorkányokat, nem volt szabad senkinek se elárulni a nevüket, mert akkor megverik. Ha pedig menekülni volt kénytelen előlük, akkor legbiztosabb menedéke a fogaival fölfelé állított fogasborona alatt volt. Luca-alakoskodásra leginkább csak férfi vállalkozott. Fehér lepedőt öltött magára, kezében tüskés pálca volt, lábán klumpa. Ijesztő hangon szólt a gyerekekhez, számonkérte, tudnak-e keresztet vetni meg imádkozni? Ajándékokat, leginkább aszalt gyümölcsöt ("csömögét") vagy cukorkát szórt a földre; és az ajándék után kapkodok kezére ütött a pálcájával. Végül megajándékozta a gyerekeket. A Lucával való találkozásról ezt mesélte egy adatközlő: „Bötlehemezéskó mindég ott maradt a templom, ahun előtte való nap elosztózkodtunk... Mondták, hogy ne menjünk este, mer máma Luca van, oszt megver bennünket, de mink nem fogadtunk szót. Ahogy mentünk, hallottuk ám, hogy itt is csönget, ott is csönget, mer akkó járt ám házrú-házra a Luca. ëccé csak gyütt körösztű a nagy havon oszt ojan fehér vót, mind a hó, mer széles üng, széles lepedő vót rajta... Rikácsulós hangon aszongya: Imádkozzatok! Lëtérdëtunk a hóba oszt úgy mondtuk a Miatyánkot, hogy no! A félelemtű összeroskadtam, a kistemplomba is 42 minden összedűt, mer én vótam a templomos..." HITETLEN TAMÁS NAPJA (december 21.) A Gergely-féle naptár szerint az év legrövidebb napja, leghosszabbb éjjele ekkor van. A valóságban tehát nem a Luca, hanem e nap után hosszabbodnak a nappalok. Tamásig mindenki igyekezett disznót ölni, hogy karácsonyra lehessen kocsonyát főzni. Tamás-esti disznótor emlékét őrzi a kissé zavaros rablótörténet, amely szerint kántálok mondtak rigmust, hogy eltereljék a házbeliek figyelmét, amíg a falat bontó tolvajok a kamrából ellopták a disznóhúst. A töredékben fönmaradt mondóka így hangzik: „Áss Tamás, kaparj Balázs! Lőrinc a vendég. Hó ess, nyom vessz!..." 40 Kovács Endre, 1982; 1099. sz. 41 Kovács Endre, 1982; 1100. sz. 42 Kolb Károly közlése.